A korábban személyzettel végrehajtott kínai űrrepüléseket teljesen logikus, világos, és egy irányba mutató lépések sorozataként lehet jellemezni: biztosítani Kína számára egy önálló űrállomás-rendszerrel a hosszú távú és (előbb-utóbb) folyamatos jelenlétet a Föld körüli pályán. Ennek leglátványosabb (és szükségszerű) lépései a következők:
- űrhajóépítés és teszt,
- az űrhajó manőverező képességének vizsgálata,
- űrsétaszkafander fejlesztése és ellenőrzése,
- kísérleti űrállomásmodul és ennek kapcsán dokkolási technikák kidolgozása,
- hosszabb távú (egyelőre max. 2 hetes) űrrepülések végrehajtása.
- Az űrállomásprogram „nulladik” lépése: összekapcsolt Tienkung-1 űrlabor és Sencsou személyszállító űrhajó.
Ezen lépések és célok megvalósulását a kínai űrkutatás két látványos szakaszban (1999–2008 és 2009–2013), 10 űrhajó és egy űrlabor felhasználásával gyakorlatilag elérte (a részleteket lásd a külön kronológiában). Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben és politikai légkörben nagyon jó eredménynek számít. Erre ugyanis a Szovjetuniónak is kellett közel ennyi idő! Az ötvenes évek végének első „Szputnyik-űrhajó” kísérleteitől Gagarin repülésén át, Leonov űrsétáján keresztül a Szaljut-1 űrállomás személyzetes használatáig ugyan kevesebb, mint 15 év telt el – és a Szovjetek egy teljesen ismeretlen úton jártak –, ám a „csinálni, vagy nem csinálni” kérdés akkor fel sem merülhetett! Ne feledjük, hogy a hidegháborúban az űrkutatás eredményeivel lehetett békés módon demonstrálni a műszaki, tudományos, katonai (rakétatechnikai) és pénzügyi erőt. Ma egy űrprogram esetében a műszaki fejlesztések civil életben hozott haszna (spin-off) és a költségek (úgy általában) sokkal fontosabbak.
A kínaiak tehát jó úton járnak, kérdés a „hogyan tovább”? Milyen lépések szükségesek egy huzamosabb ideig használható modulűrállomás-rendszer kialakításához?
A korábban tesztelt eszközök (űrhajók, szkafanderek) nagy számban álljanak rendelkezésre.
Létre kell hozni egy megbízható és megfelelő kapacitású teherűrhajót.
A korlátozott méretű, Tienkung (Tiangong) típusú keringő űrlabort, nagy tömegű és térfogatú űrállomásmodulokkal kell felváltani.
Ki kell alakítani egy olyan összekapcsoló rendszert, amelyhez több irányból is csatlakozhat nehéz modul.
A fenti főbb feladatokat Kína két nagyobb lépésben (2016–2017 és 2018–2022) tervezi végrehajtani.
- 1. lépés: Hivatalos kínai információk szerint inkább technológiai kísérleti eszköznek tekinthetjük a 8,5 tonnás, 10,4 m hosszú, 3,35 m legnagyobb átmérőjű és 15 m3-es légteret biztosító Tienkung-1 űrlaboratóriumot. Az ezt követő (átmeneti) korszak igényeinek megfelelően, jelenleg már előrehaladott állapotban van a Tienkung-2 űrlaboratórium, az új Tiencsou-1 (Tianzhou-1) nehéz teherszállító űrhajó, az indításához szükséges (szintén új) Hosszú Menetelés-7 hordozórakéta (lásd sorozatunk következő részében), valamint a Tienkung-2-t „felavató” Sencsou-11 (Shenzhou-11) űrhajó építése.
Az űrállomásprogram második lépése: három nehéz űrmodul hozzákapcsolt személy- (lent) és teherszállító (fent) űrhajókkal.
A Tienkong-2, a Tiencsou-1 és a Sencsou-11 a tervek szerint 2016-ban indulnak a Föld körüli pályára. Ez az együttes már a korábbi két hétnél jóval hosszabb tartózkodást tenne lehetővé, hisz a Tienkung-2 és a Sencsou-11 hermetikus terein kívül rendelkezésre állna a Tiencsou-1 teherűrhajó hermetikus tere is a munkához, ráadásul az abban lévő nagy mennyiségű üzemanyaggal időnként emelhetnék a rendszer pályamagasságát. Érdekes, hogy a teherűrhajó jóval nagyobb mint a személyszállító űrhajó (!), ami persze jó hír az utánpótlás szempontjából. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy azt az űrhajók indításához használt Hosszú Menetelés-2F rakéta nem hordozhatja. A Tiencsou-1 egy új, jelenleg fejlesztés alatt álló rakétával (Hosszú Menetelés-7) kerül majd pályára. A jelenlegi elképzelések szerint a Tienkung-2 + Tiencsou-1 együttest csak egyetlen űrhajó, a Sencsou-11 fogja meglátogatni. Igaz, hosszabb ideig fog ott tartózkodni, mint a korábbi Sencsouk a Tienkung-1-nél. Mint jeleztük, ennek oka az, hogy a (kb. két éves maximális élettartamú) Tienkung-2 csak egy közbülső lépés a modulűrállomás fejlesztésben.
- 2. lépés: A következő szakasz legkorábban 2018-ban kezdődhet, amikor pályára állítanak egy kb. 20 tonnás „központi kísérleti modult”. Ehhez a következő 4-5 évben újabb két, azonos tömegű modul fog csatlakozni. Ezzel 2022-re előállhat az IGAZI kínai modulűrállomás (kb. 60-65 tonna össztömeggel), melyet rendszeresen látogathatnak majd meg Sencsou személy- és Tiencsou teherszállító űrhajók (közel 80 tonnára emelve az össztömeget).