A Soil Moisture Active Passive, röviden SMAP műhold egy Delta-2 rakétával emelkedett a magasba a Vandenberg Légibázisról. (A jó öreg, a használatból már kevés híján kivont hordozórakétának ez volt egyhuzamban a 98-adik, összesítésben a 151-edik hibátlan startja.) A start január 31-én, magyar idő szerint 15:22-kor történt. Mint arról nemrég részletesen is írtunk, a SMAP feladata, hogy minden eddiginél pontosabban és finomabb térbeli felbontással, globális skálán felmérje bolygónk szárazföldjein a talaj felső rétegének nedvességtartalmát, illetve figyelje annak időbeli változásait. Ehhez újszerű módon két, egy aktív és egy passzív mérési módszert használ: radart és mikrohullámú sugárzásmérőt.
Kép: NASA
A műholddal alacsony (660-685 km közötti magasságú) poláris napszinkron pályáról gyűjtött adatok segítik majd az időjárás, valamint az árvizek, szárazságok pontosabb előrejelzését, a földcsuszamlások kockázatának megállapítását, a mezőgazdasági termés mennyiségének becslését. A SMAP két-három naponta tudja majd megismételni a teljes Föld feltérképezését.
A SMAP műhold 6 m-es átmérőjű, aranyozott molibdén hálóból készült antennatányérját repülés közben „lasszószerűen” forgatják egy rúd segítségével. (Fantáziakép: NASA / JPL-Caltech)
A talaj felső rétegeiben a Föld vízkészletének mindössze elenyésző része található. A talajnedvesség mértéke mégis fontos paraméter a víz és a szén földi körforgása (a növényzet fejlődése és szén-dioxid-megkötő képessége), a felmelegedés és a lehűlés, egyes időjárási jelenségek keletkezése szempontjából. Meghatározza azt is, hogy egyes területek mennyire vannak kitéve az aszálynak vagy épp az ár- és belvizeknek. Mégis, a talajnedvesség mérése az egész bolygóra kiterjedően, csak földi eszközökkel megoldhatatlan feladat. A 916 millió dollárba került új amerikai műhold a 2009-ben indított, de csak egy passzív radiométerrel felszerelt, és gyengébb felbontást nyújtó európai SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity) programjának továbbvivője és kiterjesztője. A SMAP adatainak felszíni felbontása 10 km-es lesz.
A mostani start során négy apró, egyetemi építésű kísérleti amerikai műhold (CubeSat) is Föld körüli pályára került.