Sikerült a Szőke Tisza gőzös kiemelése Szegeden, a hajó csütörtök reggeltől vasárnap délutánig partra vontatása során Magyarországon még korábban nem használt technikai megoldásokat alkalmaztak.
A kétkéményes gőzhajó 2012-ben süllyedt el a Tápéi-öbölben, a 300 tonnásra becsült tömegű roncsot tavaly októberben hozták a felszínre. A kiemelést komoly előkészítő munka előzte meg, a többi közt 15 felfújható ballont gyártattak, melyek tíz méter hosszú és másfél méter átmérőjűek, egyenként akár 80 tonna teherbírásúak.
A ballonok közül kettőt átfűztek még a folyómederben álló, a parthoz vontatott test alatt, majd a ballonokat felfújva emelték meg a hajó a szárazföld felé álló tatját. Ezután kezdődött el a hajó partra vontatása a gépházban kialakított konzolhoz rögzített drótkötelek, csigasorok, nagy teljesítményű csörlők, és a test alá rakott ballonok segítségével. A munkálatokban mintegy harminc ember vett részt, több munkagéppel.
Heizler Tamás, a kiemelést végző MA-HARD Vízépítő Kft. ügyvezetője elmondta, a folyamat néhány technikai probléma miatt a tervezetnél hosszabbra nyúlt, de a hajótest jól viselte a mozgatást, ehhez azonban szükség volt arra, hogy néha centiről-centire mozgassák a több száz tonnás testet. A szakember közölte, a Szőke Tiszát a parttól távolabb helyezik el, és hamarosan elkezdődik a test kitakarítása.
A hetekig vagy hónapokig tartó munka után tudják felmérni, pontosan milyen állapotban van a hajó. Az már az első bejárások alapján kiderült, a Szőke Tisza legkomolyabb műszaki értékének számító háromhengeres, 800 lóerős gőzgép jól átvészelte az elmúlt évtizedek megpróbáltatásait, de az még a szakembereket is meglepte, hogy a berendezés néhány eleme a víz alatt töltött évek ellenére is megforgatható.
A legnagyobb magyar folyami lapátkerekes gőzhajó 2017 decemberében került a Hajózásért Alapítvány tulajdonába, amit kifejezetten a Szőke Tisza megmentésére hozott létre Varga Mihály, a KÉSZ Csoport alapítója, valamint Portás Csaba, az ügyért évek óta elkötelezett hajózási szakember. A Szőke Tisza a Ganz-hajógyár újpesti üzemében készült el 1917-ben, a több mint 77 méteres kétkéményes gőzös akkor a IV. Károly nevet kapta. A hajó a monarchia felbomlását követően a Sasra, majd 1930-ban Szent Imrére keresztelték át. A gőzös a II. világháború alatt Ausztriába került, csak 1947-ben érkezett vissza Magyarországra.
Az 1950-ben Felszabadulás nevet kapó hajót 1957-58-ban újították föl és építették át sétahajóvá. 1976-ban vonták ki a forgalomból, ezt követően állóhajóként üzemelt a fővárosban, két évvel később került Szegedre, ahol az 1980-as években étteremként, majd diszkóhajóként működött. A leromlott állapotú hajót 2000-ben vontatták a Tápéi-öbölbe, ahol 2012-ben elsüllyedt.