A szeptember óta a Bennu kisbolygó felé tartó szonda, a NASA OSIRIS-REx egy speciális, három kamerából álló rendszerrel pásztázza majd célpontját. A tervek szerint a szonda a kisbolygó kőzetanyagát is vizsgálná.
Az OSIRIS-REx mintavétel közben – kép: wired.com
Szeptember 8-án indult el a NASA OSIRIS-REx (Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security-Regolith Explorer) küldetése a Bennu kisbolygó felé. Célja, hogy 2019-ben mintát vegyen a Naprendszer ősi anyagát tartalmazó Bennuból, és azt laboratóriumi tanulmányozás céljából 2023-ra elhozza a Földre. A Goddard Űrközpont filmje részletesen bemutatja a szonda három egységből álló OCAMS kamerarendszerét, amelyek az Arizonai Egyetemen készültek.
A PolyCam lényegében egy tükrös távcső, 20 cm átmérőjű főtükörrel, kis látómezővel. Neve sokoldalúságára utal, messziről éppúgy, mint közelről vizsgálni fogja a Bennut, fókusztávolsága végtelen és 150 méter között állítható. Az OSIRIS-REx két év alatt éri el úti célját. A PolyCam lesz az első műszer, amelyet bekapcsolnak, már 2 millió km távolságból felvételeket készít a kisbolygóról.
Több mint egy évi vizsgálódás után a szonda többször is nagyon közel repül el a Bennu mellett, ilyenkor a PolyCam a későbbi mintavétel előkészítése céljából centiméteresnél jobb felbontással készít képeket a felszínéről.
A MapCam közepes látószögű berendezés, amely színes felvételekkel térképezi fel a kisbolygót. A színszűrők segítségével felderíthető a Bennu felszíni anyaga kémiai összetétele, de ezzel a kamerával követik az égitest szín- és fényességváltozásait is.
A SamCam nagy látószögű és nagy sebességű kamera, ezzel fogják megörökíteni a küldetés legkritikusabb részét, a mintavételt az égitest anyagából. A felvételsorozat segít a gyűjtendő minta eredetének értelmezésében (az OSIRIS-REx mintavevője a legnagyobb megközelítéskor „ráfúj” a Bennu felszínére, majd a mintavevő fejjel megpróbálnak minél többet összegyűjteni a felkavarodó anyagból).