Hat év alatt 250 millió mérést végzett a CryoSat. Ebből már el lehetett készíteni az Antarktisz 3D digitális terepmodelljét.
Az Európai Űrügynökség (ESA) jégkutató műholdja, a CryoSat – pontosabban a hibás start miatt elveszett CryoSat-1 pótlására épített, és 2010-ben sikeresen pályára állított CryoSat-2 – radaros magasságmérőjével (altiméter) folyamatosan méri a jég magasságát az Antarktisz egész területén, különös tekintettel a kontinens peremére, ahol a jégvesztés a legnagyobb mértékű. Fontos, hogy a közel poláris (92° inklinációjú), 700 km magas napszinkron pályán keringő műhold csak az Északi- és Déli-sark 200 km-es környezetét „nem látja”.
A közelmúltban tették közzé a CryoSat adatai alapján készített digitális terepmodellt az Antarktiszról. Összeállításához a Brit Sarkvidéki Megfigyelő és Modellező Központ (CPOM, UK Centre for Polar Observation and Modelling) munkatársai a műhold 2010 és 2016 között végzett mintegy 250 millió mérését használták fel. A minden korábbinál részletesebb térkép a jégtakaró modellezésétől a terepi munkák megtervezéséig a legkülönbözőbb célokra használható. A modell segítségével a jégtakaró változásai is vizsgálhatók, a hó felgyülemlése miatti gyarapodás, illetve az olvadás, és a jéghegyek leszakadása miatti veszteség. A modell a CPOM honlapján hamarosan szabadon elérhető lesz.
A munka azért is fontos, mert az éghajlatváltozás egyik első áldozata a sarkvidékeket borító jégtakaró. A jég csökkenéséből következtetni lehet az éghajlatváltozásra, mint a jelenség okára, illetve a tengerszint várható emelkedésére, mint a jelenség (egyik) következményére. Fontos a műholdas adatok rendszeres terepi ellenőrzése, részben repülőgépekről, részben közvetlenül a jégfelszínen végzett mérésekkel. Ezt a munkát az Arktiszon már el is kezdték.