Nagy jelentőségű megállapodást írt alá egymással tegnap a Kína és Oroszország, aminek értelmében a jövőben megindulhatnak a gázszállítások a két ország között. Európából nézve az első felmerülő kérdés, hogy kell-e emiatt aggódnunk vagy sem?
A két ország már több mint tíz éve folytat tárgyalásokat egymással a kérdésben. Oroszország elsősorban a komoly európai kitettségét kívánta csökkenteni a kínai piac elérésével, míg Kína a rohamosan növekvő energiaszükségletét kívánja biztosítani minél több forrásból.
Az orosz média már korábban is több alkalommal számolt be jelentős megállapodásokról a témában, de aztán végül mindig kiderült, hogy az árazási kérdésekben nem jutottak dűlőre a felek.
A tegnapi bejelentés szerint Oroszország, illetve a Gazprom történetének legnagyobb üzletét kötötte, amikor megállapodott a kínai állami CNPC olajtársasággal arról, hogy 30 évig évi 38 milliárd köbméter földgázt szállít Kína számára. A szerződés értékét 400 milliárd dollárra értékelte a Gazprom vezére, Alekszej Miller, aki azonban hozzátette, hogy a szállítási ár szerződéses titoknak minősül. Szintén kijelentések hangzottak el arról is, hogy a hosszú távú megállapodásban szereplő árképletet az olaj árához kötötték a felek.
A bejelentést követően a sajtóba kerültek olyan hírek, ami szerint az árazási kérdésben most sem sikerült megegyeznie Kínának és Oroszországnak. Volt olyan elemzői komment is, amely nehezen tudta értelmezni a 400 milliárd dollárra értékelt üzletet, hiszen egy olajár-indexált környezetben az olaj árának változásával jelentősen változhat a gáz szállítási ára is.
A megadott paraméterek alapján hozzávetőlegesen ezer köbméterenként kb. 350 dollár adódik, ami nagyságrendileg megfelel az oroszok átlagos európai exportárának. Kína korábban közel 20%-kal alacsonyabb árat talált volna megfelelőnek, így többekben felmerült annak lehetősége, hogy a mostani bejelentéssel kapcsolatban megjelent értékek nem feltétlenül fedik a valóságot, hanem csak azt a célt szolgálják, hogy az európai vevők ne folyamodjanak további árkedvezményekért a Gazpromhoz.
Az oroszoknak volt fontosabb a megállapodás
Abban szinte minden elemző egyetértett, hogy Oroszországnak az ukrán események árnyékában most nagyon fontos volt ez a megállapodás, hiszen egyrészt csökkentheti kitettségét Európával szemben, másrészt viszont erősítheti kapcsolatait Kínával. (Egy gázvezeték miután megépült, kölcsönös függőséget eredményez az érintett országok között.) Ez a jelenlegi feszült viszonyban politikai eszközt jelenthet, bár ennek erőssége meglehetősen kérdéses. Az orosz belföldi kommunikációban bizonyosan erősebb tényező.
Mit jelent ez Európának?
Európából nézve egy ilyen megállapodás első ránézésre akár fenyegetésként is értékelhető, de a valós kép azért ennél árnyaltabb. A most megkötött orosz-kínai megállapodás véglegességével kapcsolatban az elmúlt évek tapasztalatai alapján felmerülhetnek kétségek, de ha tényleg minden pontjában meg is állapodtak a felek, akkor is a szerződött mennyiség a jelenlegi európai export közel ötödét teszi ki.
Az orosz "keleti nyitással" összefüggésben fontos látni azt is, hogy az közvetlenül nem befolyásolja az európai (orosz) ellátás hosszú távú biztonságát, mert a Kínának szánt földgázmennyiségek földrajzilag eltérő (Európától távoli) mezőkre épülnek. Közvetett hatása azonban lehet, amennyiben Oroszország a gázipari beruházásait a jövőben inkább erre a területre koncentrálja, bár a kínai szállításhoz szükséges infrastruktúra fejlesztések jelentős része várhatóan kínai pénzből valósulhat majd meg.
Mindezek tükrében, ha a két országnak valóban sikerült egymással megállapodnia a gázszállítások témakörében (kőolajban már korábban sikerült), akkor egy több mint 15 éves tárgyalássorozat végére sikerült pontot tenni. A megállapodás időzítése mindenképpen érdekes, nehéz nem arra gondolni, hogy a nyugati-orosz elhidegülés nagyban segítette az orosz álláspont lazítását a korábban problémás árazási kérdésekben. Oroszország részben csökkentheti jelentős európai függőségét a gázértékesítések területén, de továbbra is Európa marad a világ vezető földgázhatalmának első számú vásárlója.