Bartha Tamás, a Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólabor tudományos főmunkatársa lapunknak adott interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy az uniós atomerőművek biztonsági és kockázatfelmérése nem megkerülhető, és bár a rendszer szigorítása nem árt, azonban látni kell, hogy komoly a költségvonzata.
Közel egy évtizedes szoros szakmai kapcsolatot ápol a SZTAKI az Országos Atomenergia Hivatallal (OAH). Mi lehetett az oka annak, hogy a hivatal felvette önökkel a kapcsolatot? – A SZTAKI már a kezdetektől jelen van a Paksi Atomerőműben, ahol nemcsak szakértőként, hanem konkrét megvalósítóként is részt vettünk a munkálatokban. A többi között rendszerek létesítését, megbízhatósági elemzéseket végeztünk, az átvételi tesztekben pedig független szakértőként vettünk részt. Az irányítástechnikai referenciánkból adódóan kért fel minket a hivatal a paksi reaktorvédelmi rendszer korszerűsítésével kapcsolatos szakértői munkákra. Az OAH irányítástechnikai témákban az elmúlt tíz évben több alkalommal is megkereste a SZTAKI-t. A paksi irányítástechnikai rekonstrukció jelenleg az előkészítés fázisában van. Miután sok rendszer még nincs digitalizálva, ezért berendezéscserékre és digitális folyamatirányító rendszerekre még számos helyen szükség van. Az új gépek azonban számottevően más filozófiát képviselnek, mint a régi jelfogó vagy analóg gépek, amelyek a beépítésük idején még bevett megoldásnak számítottak. Éppen ezért a Nukleáris Biztonsági Szabályzatot a hivatal többször felülvizsgálta, folyamatosan korszerűsítette, amiben a SZTAKI is tevékeny szerepet vállalt.
Melyek voltak a legérdekesebb kihívások a Paksi Atomerőmű esetében? – Számomra az univerzális tesztgép bevezetése volt az egyik legfontosabb projekt a 2000-es évek első felében. Maga a berendezés nem biztonságkritikus, azonban szervesen kapcsolódik a reaktorvédelmi rendszerhez. Alapvető célja, hogy megteremtse a rendszer üzem közbeni tesztelésének, azaz a periodikus tesztek elvégzésének lehetőségét, illetve a leállás alatt az indítási tesztekét. Korábban ez a rendszer két külön gépet foglalt magába, később egy fejlesztésnek köszönhetően korszerűbbé vált. A reaktorvédelmi rendszer telepítését rendkívüli tesztidőszak előzte meg: egy tesztkörnyezetben Németországban a szállítón kívül a SZTAKI mint független szakértőcsoport és maga a megrendelő, azaz a Paksi Atomerőmű is megvizsgálta, majd Magyarországra szállították, ahol üzembe helyezés előtt egy újabb tesztet végeztek el rajta.
A másik érdekességet a primerköri nyomásszabályozó korszerűsítése jelentette. Ez az a fajta fejlesztő- és kutatómunka, amire reményeim szerint lehetőségünk lesz a következő ütem során is. A fejlesztéskor az volt az elsődleges feladatunk, hogy a reaktorban lévő nyomást nagy pontosságú alapértéken tartsuk. A nyomásingadozást 1 barról a tizedére csökkentettük. A siker azért is lényeges, mert a projekt a paksi blokkok teljesítménynövelő programjának része volt.
Fellegi Tamás Brüsszelben az EU-tagországok energiaügyi minisztereinek rendkívüli találkozóját követően úgy fogalmazott, nem látni okát annak, hogy az Európai Unió bármelyik tagállama ne vegyen részt az atomerőművek biztonsági és kockázatfelmérésében, annak ellenére, hogy a részvétel elméletileg nem kötelező. Szükség van a szabályzatok további szigorítására? – Véleményem szerint a hazai helyzet teljes mértékben megfelel az európai elvárásoknak. A Nukleáris Biztonsági Szabályzat – amely alapján például a paksi létesítéseket, az üzemeltetést és minden egyéb korszerűsítést vizsgálnak – módosításában a japán katasztrófától függetlenül már korábban is közreműködtünk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a jelenlegi felvetések inkább a jogos társadalmi félelemre adott válaszok. Tudni kell, hogy az erőművek biztonsági rendszereinek tervezői igyekeznek a széles körű elemzések során minden lehetőségre felkészülni, azonban a megvalósításkor kompromisszumra kell törekedni a biztonságosság és a gazdaságosság között. Mindenesetre a követelmények szigorítása egy cseppet sem árt, és találkozik az OAH és az erőmű szakembereinek, valamint a kutatóknak azon törekvéseivel, hogy tanuljanak a bekövetkezett eseményekből, és folyamatosan emeljék a biztonság színvonalát.•