Ahogy a mérnökök és kutatók új, fenntartható szállítási hajókat és alternatív üzemanyagforrásokat fejlesztenek, egyes csoportok ehelyett a meglévő hajótervek továbbfejlesztésére összpontosítanak. Egy megoldás lehet a teherhajók átalakítása óriási, függőleges, szárnyszerű vitorlákkal, amelyek képesek a szél energiáját fő energiaforrásként hasznosítani. A legújabb példa erre a Smart Green Shipping nevű cég, amely nemrégiben a Southamptoni Egyetemmel együttműködve kezdte tesztelni 20 méter magas FastRig szárnyvitorláját. A környezetbarát átalakítást egy 5000 tonnás teherhajón végezték el, amely normál esetben nukleáris hulladék szállítására szolgál.
A Southamptoni Egyetem október 23-i bejelentése szerint a Pacific Grebe nevű hajó háromhetes útra indult az Egyesült Királyság körül, hogy tesztelje a visszahúzható FastRig rendszerét. Eközben a Southamptoni Egyetem tudósai felügyelik a szabályozott tengeri tesztet, és különböző óceáni körülmények között gyűjtenek adatokat a rendszer általános teljesítményéről. A prototípus teljes egészében újrahasznosítható anyagokból, köztük alumíniumból készült, és működése a vitorla és a szélturbina kombinációjához hasonló, így segíti az óriási hajót az útja során. Egy önálló fedélzeti rendszer segítségével a FastRig a kedvező szélviszonyoktól függően képes automatikusan kinyílni vagy behúzódni. Amikor fel van emelve, egy sor érzékelő adatait használja, hogy kiszámítsa a szárny négy csuklós szakaszának legoptimálisabb szögét és pozícióját. Ha az időjárási körülmények kedvezőtlenekké válnak, a FastRig rendszer képes visszahúzódni, és a teherhajó fedélzetével párhuzamosan, minimális helyet foglalva fekszik.
A 104 méter hosszú teherhajót általában több ezer kilogrammnyi nukleáris hulladékkal töltik meg, amelyet négy speciálisan kialakított, árnyékolt rakodótérben tárolnak. A Pacific Grebe egyetlen útja akár 16 000 kilométer hosszú, amit megszakítás nélkül tesz meg, sebessége pedig elérheti a 14 csomót (kb. 26,5 km/h-t). Azonban a hajó nukleáris anyagok nélkül marad a háromhetes tesztút során.
„A huszonegyedik századi önálló vitorlák kereskedelmi hajókra való felszerelése azonnal csökkentheti az energiaigényeket és az üzemanyag-fogyasztást, csökkentheti a költségeket, és ami fontosabb, a szén-dioxid-kibocsátást” – mondta Joseph Banks, a Southamptoni Egyetem Tengeri és Hajózási Intézetének képviseletében a szerdai bejelentés során. „Ez a technológia kulcsfontosságú eleme lehet a nulla kibocsátású hajózás kihívásokkal teli átmenetének.”
Banks hozzátette, hogy a valós körülmények közötti további tesztek, amelyek az előzetes modelljeik ellenőrzését szolgálják, segítenek pontosan kiszámítani, mennyi üzemanyagot takaríthatnak meg a több, teljes méretű, 34 méter magas (kb. 111,5 láb) FastRig beépítésével. Ha minden a tervek szerint halad, Banks szerint ezek a szélvitorlák „kulcsfontosságú elemei lehetnek a nulla kibocsátású hajózás kihívásokkal teli átmenetének.”
Eközben Di Gilpin, a Smart Green Shipping vezérigazgatója szerint az óceáni szállítási kibocsátások akár egyharmadát is csökkenthetik a szélerőre épülő rendszerekre való áttéréssel – ami ígéretes lehetőség, mivel az üvegházhatású gázok kibocsátása továbbra is nő, annak ellenére, hogy a klímaváltozás sürgető probléma. Az Egyesült Királyság Közlekedési Minisztériuma korábban becsléseket készített arról, hogy akár 40 000 hasonló méretű teherhajó is alkalmas lehet a szélerőre épülő frissítésekre.
„Szükségünk van alternatív üzemanyagokra, hogy támogassuk a globális hajózás nulla kibocsátásra való átállását, de ezen üzemanyagok minősége, energiasűrűsége, hozzáférhetősége és költsége egyelőre ismeretlen” – mondta Gilpin, hozzáfűzve, hogy szerinte a szél az „egyszerű megoldás”.
A Pacific Grebe nem az első teherhajó, amely hasonló szélvitorla-technológiai fejlesztést kapott. Tavaly a Pyxis Ocean 38 méter magas (125 láb) „WindWing” vitorlapárja napi 12 tonna üzemanyagot takarított meg a kínai-braziliai, hathetes próbaútja során. Más vállalatok, köztük a svéd Oceanbird is dolgoznak saját szélerőre épülő fejlesztéseiken teherhajók számára.