A NASA új embert is szállító űrhajójának fejlesztése fontos mérföldkőhöz érkezik. Képes beharangozó az Orion tesztpéldányának repülése elé.
A starthoz egy Delta-4 Heavy hordozórakétát vesznek igénybe, amely a floridai Cape Canaveral 37B indítóállásáról emelkedik a magasba, várhatóan december 4-én, magyar idő szerint 13:05-kor. Az EFT-1 (Exploration Flight Test-1) jelzésű repülés alkalmával az Orion tesztpéldánya 5800 km magasságba jut el, ami mintegy 15-ször nagyobb a Nemzetközi Űrállomás pályamagasságánál. Az űrjármű két Föld körüli keringést követően vissza is tér. A légköri belépés sebessége (kb. 32 ezer km/h) megközelíti azt az értéket, amire egy Holdról való visszaúton kell számolni. A kísérlet fő célja az Orion különféle fedélzeti rendszereinek és a visszatéréskor a hővédő pajzsnak a tesztelése „éles” repülési körülmények között. A visszatérő kabin külső hőmérséklete elérheti a 2200 °C-ot is. Az Orion végül Észak-Amerika nyugati partjai közelében, a Csendes-óceán vizére ejtőernyőzik le, ahol a haditengerészet hajója várja.
Az Orion EFT-1 tesztrepülésének néhány fontos mozzanatát illusztrálják a Spaceflight Now amerikai hírportálon közzétett képek.
A felemelkedés előtt 5,5 másodperccel indul be a Delta-4 Heavy rakéta három RS-68 fő hajtóműve.
Nem egészen 4 perccel a start után válik le a két, immár kiürült oldalsó hajtómű. Ezek aztán az Atlanti-óceánba hullanak vissza. Kicsivel később (5 perc 33 másodpercnél) az első rakétafokozat megmaradt középső hajtóműve is elvégzi feladatát és leválik.
A második fokozat RL10 hajtóműve 5:49-kor indul be, hogy segítse elérni az Orionnak az előzetes Föld körüli pályát.
6:15: Az Orion kiszolgáló moduljának (egyelőre ezen a tesztrepülésen még nem működőképes) makettjéről leválik a légköri emelkedéskor még szükséges védőborítás.
6:20: Nincs már szükség a menekülőrendszer tornyára sem, az is leválik. Ha majd az Orion egyszer embereket is szállít, akkor ennek szerepe az űrhajósok biztonságos eltávolítása abban az esetben, ha valamilyen rendellenesség miatt a startot meg kéne szakítani.
17 perc 39 másodperckor a második fokozat hajtóműve leáll, majd jóval később, a startot követően közel 2 órával újból beindul. Alig 5 percig működik, hogy a hasznos teher elérhesse a kijelölt pályamagasságot. Az Orion 3 óra 5 perc körül jut el pályája földtávoli pontjáig, 5800 km magasságig.
3:23:41-kor Elválik egymástól a Delta-4 második fokozatat és a hozzá csatlakozó kiszolgáló modul (pontosabban a makettje), valamint az űrhajó kabinja. Ez utóbbi, hővédő pajzzsal és ejtőernyőkkel felszerelt egység tér majd vissza a Földre.
4:13 körül lép be a visszatérő kabin a sűrű légkörbe. A légellenállás miatt a legnagyobb hőmérsékletét 4:15-kor éri el.
A két fékezőernyő 4:19:31-kor bomlik ki.
Röviddel később, 4:20:38-kor megkezdődik a három a narancsárga-fehér csíkos fő ejtőernyő kinyitása. Az Orion kapszula végül kb. 30 km/h sebességgel csobban a Csendes-óceán vizébe. Ekkor már 4 óra 23 perc és 20 másodperc telt el a start óta – ha minden az eltervezett menetrendnek megfelelően működik majd.