Már egy éve visszazuhant az európai GOCE műhold, de a mért adatainak feldolgozása még mindig folyamatban van, újabb figyelemre méltó eredményt értek el a segítségével.
A Föld gravitációs terét és az óceáni áramlásokat feltérképezni hivatott GOCE 2009-ben állt pályára. Az Európai Űrügynökség (ESA) műholdján tavaly októberre fogyott el a manőverezéshez használható hajtóanyag, így az űreszköz – jóval túlélve tervezett élettartamát – belépett a légkör sűrű rétegeibe és megsemmisült.
A GOCE korábbi eredményei közül már bemutattuk a minden eddiginél pontosabb globális geoidmodellt, vagyis a Föld képzeletbeli nyugalmi tengerszintjének a felületét. A műhold nevében az O és a C betűk az óceáni áramlási rendszerekre utalnak. Ezen a kutatási területen jelentős mérföldkőnek számítanak azok az adatok, amelyeket a minap egy párizsi GOCE-konferencia alkalmával hoztak nyilvánosságra. A műhold méréseinek felhasználásával a kutatók az eddigi legjobb modellt alkották meg az óceáni áramlások sebességéről, az egész Földre kiterjedően.
A módszer leegyszerűsítve az volt, hogy a GOCE geoidmodelljét levonták az elmúlt 20 évben végzett műholdas megfigyelések alapján adódó közepes tengerszintből. Ezek között például az ESA már nem működő Envisat földmegfigyelő műholdjával gyűjtött óceánfelszín-magassági (altiméteres) adatok is szerepeltek. Az eredmény az óceánfelszín változó topográfiáját szolgáltatta: hol magasabb, hol alacsonyabb az aktuális vízfelszín, és ez hogyan változik. A műholdas adatokból származtatták az áramlási sebességeket, amelyeket helyszíni, bóják segítségével gyűjtött független mérésekkel kalibráltak és ellenőriztek. Az új információ javítja majd az óceánokat leíró és a víz viselkedését előre jelző modelleket.