A Siemens kutatásának célja, hogy radikálisan növelje a képfelbontást és lehetővé tegye a fáziskontrasztos röntgentechnikát. Ez a teljesen új technológia például a tumorok azonosítását segítheti. Emellett kardio-vaszkuláris betegségek kontrasztanyag alkalmazása nélküli vizsgálatát is lehetővé teszi. (Tízből egy páciens allergiás reakcióval reagál ezekre az anyagokra.) A K+F projekt 2017-ig tart. Résztvevői a Siemens Healthcare és a Corporate Technology (a vállalat központi K+F részlege) valamint külső partnerek szakértői.
Kép: Afiller, CC 3.0, Wikimedia Commons
A szokásos megoldás helyett, melyben 2000 °C hőfokú izzószál bocsátja ki az elektronokat, a projekt kutatói gyűrű alakú, nanostrukturált szénből készült „hideg katódot” használnak, amely nagyfeszültséggel, szobahőmérsékleten működik. Ahogy manapság is, az elektronokat gyorsítják (akcelerálják), majd a céltárggyal ütköztetik. Ez a céltárgy azonban nem a szokásos wolfram anód, amely a beérkező energia mindössze kb. egy százalékát konvertálja röntgensugarakká. Helyette hajszálvékony, folyékonyfém anódot alkalmaznak.
Ez a folyékonyfém anód (liquid metal jet alloy target, LiMA) 95%-ban lítiumból (Li a periódusos rendszer I. főcsoportjába tartozó fém; a legkönnyebb fém) áll, amely az elektronok által generált hőt nagy hatékonysággal elvezeti. A maradék 5%-ot két nehéz elem, a bizmut és lantán teszi ki – a lantán rövid hullámhosszú röntgensugarakat állít elő, míg a bizmut hűtőanyagként működik. A folyékonyfém anódot elhagyó elektronok energiáját előre láthatólag vissza lehet nyerni. Ez azt eredményezi, hogy a röntgencső áramra és hűtésre felhasznált energiafogyasztása kevesebb, mint a fele, a mai készülékekhez viszonyítva.