A NASA űridőjárás-kutató műhold-négyesikreit egy Atlas-5 rakétával állították Föld körüli pályára.
Az 1,1 milliárd dolláros MMS (Magnetospheric Multiscale mission) program keretében négy azonos felépítésű, egyenként 25 mérőműszerrel felszerelt űreszköz indult a földi magnetoszféra, az űridőjárás jelenségeinek kutatására. Az MMS tervezett tudományos programjáról nemrég nálunk is olvashattak. A kötelékben repülő műholdak segítségével három dimenzióban, 30 ezredmásodperces időbeli felbontással tudják felmérni bolygónk mágneses terét és plazmakörnyezetét, különös tekintettel a mágneses erővonalak gyors átkötődésére (rekonnexiójára).
Az MMS holdak egy Atlas-5 hordozórakéta orrkúpja alá szerelve startoltak a floridai Cape Canaveral 41-es indítóhelyéről, március 13-án, magyar idő szerint 3:44-kor. A rakéta Centaur végfokozata mintegy másfél órával a startot követően, 5-5 perccel egymás után „engedte el” a négy műholdat 29°-os hajlásszögű, elnyúlt pályákra. Kezdetben a távolságuk repülés közben kb. 100 km-es lesz, majd az irányítók precíz manőverekkel a négy műhold által kijelölt képzeletbeli tetraéder élhosszúságát fokozatosan 10 km-esre csökkentik. A hamarosan kialakítandó igen elnyúlt (földközelben 2600 km, földtávolban 70 ezer km magasságban húzódó) ellipszispályáikat úgy tervezték, hogy a műholdak a legtöbb időt töltsék a földi magnetoszférát és a napszél uralta bolygóközi teret elválasztó magnetopauzában és a napszél hatására kialakuló mágneses csóvában. Később, másfél év múlva a pálya földtávoli pontját 150 ezer km fölé szeretnék megemelni.