Nehézségek árán, de sikerült kinyitni a LightSail-1 kísérleti műhold vitorláját.
A művelet június 7-én, magyar idő szerint 21:47-kor indult, amikor az űreszköz épp a kaliforniai rádiós követőállomás látóterében repült. Mielőtt az apró műhold eltűnt volna a horizonton, minden jel arra mutatott, hogy a napvitorla kibontásának folyamata rendben halad.
Az amerikai Planetary Society civil szervezet magánadományokból építette meg a LightSail-1 műholdat, amivel a napvitorla technológiát szeretnék letesztelni, egyelőre csak alacsony Föld körüli pályán. Az űreszköz a NASA támogatásával került be egy Atlas-5 hordozórakéta hasznos terhei közé, amely május 20-án indította Floridából az Amerikai Légierő X-37B automata mini-űrrepülőjét.
A Planetary Society alapítója, a legendás csillagász-ismeretterjesztő Carl Sagan álma volt egy olyan űreszköz, amely a Napból származó fény nyomásának engedelmeskedve, lassan de kitartóan nagy sebességre fel tud gyorsulni, megszabadulva a hagyományos rakétahajtóművektől és a hozzájuk szükséges nagy tömegű üzemanyagtól. Nem most próbálkoztak először a napvitorlás kipróbálásával az űrben. Korábban a japán és az amerikai űrügynökségek is pályára állítottak ilyen eszközöket. A LightSail-1 ezeknek egyfajta folytatása, a sorozat második darabját pedig már magasabb pályára szánják, 2016-ban.
A mostani vitorlabontást eredetileg csak a startot követően 28 nappal szerették volna elvégezni, de az elmúlt 19 nap során nem ment minden simán, így indokolttá vált az igyekezet. A műholddal kétszer is megszakadt a kommunikáció, ami azt a veszélyt hordozta magában, hogy az űreszköz azelőtt belép a sűrű légkörbe, mielőtt a legfontosabb kísérletet, a vitorla kibontását megpróbálhatnák vele. A problémák oka egy szoftverhiba, valamint az akkumulátorok nem megfelelő töltése volt. A LightSail-1 végül szombaton bejelentkezett, s az irányítók nem vesztegették az időt. Az első kínálkozó alkalommal, vasárnap felküldték a fedélzetre a négy háromszög alakú vitorladarabot kifeszítő rudak kinyitására szóló utasításokat. Az első próba nem sikerült, de másfél órával később, a következő átvonulás alkalmával a második már igen.
Ma adódik az első alkalom, hogy a sikeres vitorlabontás tényét további adatokkal és a fedélzeten elhelyezett kamerákkal rögzített képek segítségével igazolják. A vékony (mindössze 4,5 μm vastag) Mylar fóliából készült vitorla teljes felülete 32 m2. Az árbocok 8 m hosszúak. Eddig a japán IKAROS napvitorlás volt a legnagyobb ilyen szerkezet az űrben, 14 m-es átlókkal. A LightSail-1 vitorlája kibontva mintegy 80-szor akkora méretű, mint maga a CubeSat szabvány szerint készült, kb. 4,5 kg tömegű apró műhold.
A LightSail-1 kinyitott vitorlája a fényvisszaverő borítása miatt akár a földi megfigyelők számára is megpillantható. Mindenesetre sok idő nem kínálkozik rá, hiszen az űreszközre most még inkább hat a légellenállás, így várhatóan a hét közepére elég alacsonyra kerül ahhoz, hogy megsemmisüljön a légkörben.