Bár szerte a világon egyre elterjedtebben használják a legkülönfélébb célokra a CubeSat kategóriájú műholdakat, a Földtől távol még nem terjedt el a technológia.
Kép: Thuvt, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons
A NASA Goddard Űrközpont egyik mérnöke, Jamie Esper csoportjával ezen a helyzeten szeretne változtatni. A CAPE koncepció keretében két modult terveznek. A szervizmodul juttatná el az apró műholdat a célba vett égitesthez, a légköri szonda pedig túlélné a behatolást egy idegen bolygó atmoszférájába, miközben megbízható módon képes lenne adatokat továbbítani.
Koncepciójuk szerint a CAPE/MIRCA együttes tömege legfeljebb 4,9 kg lenne, mindez egy 10 cm élhosszúságú CubeSatban. Miután kilöknék az anyaűrszondából, a kis űreszköz kitekerné napelemeit vagy saját akkumulátorairól működve megkezdené bolygóközi utazását. A célhoz érkezve a légköri egység leválna a szervizmodulról és megkezdené a süllyedést a légkörben. Alapesetben a légnyomást, a hőmérsékletet és a légkör összetételét mérné, az adatokat az anyaszondán keresztül továbbítaná a Földre. A CubeSatok olcsóságának köszönhetően egyidejűleg több hasonló szerkezet is behatolhatna különböző helyeken a célba vett égitest légkörébe. Egyes MIRCA szondákba gyorsulásmérő, giroszkóp, hőmérséklet- és nyomásérzékelők, sugárzásmérők is beépíthetők lennének.
Esper és csapata azt tervezi, hogy a koncepció megvalósítása felé vezető út első lépéseként a légköri szonda prototípusát még idén nyáron kipróbálhatják, ha nem is egy idegen bolygó légkörében, de legalább Új-Mexikóban, egy nagy magasságba repülő ballonról leejtve. A 30 km magasból leejtett eszköz aerodinamikai stabilitását, ezen keresztül pedig az egész koncepció életképességét tesztelnék. Előzetes számításaik szerint esése közben a MIRCA eléri a hangsebességet. Ha a ballonkísérlet sikeres, akkor a terveik szerint már 2016-ban a Nemzetközi Űrállomásról is ledobnának egy MIRCA szondát, amelynek esése közben főként a felmelegedésére és a hőtűrő képességére lennének kíváncsiak.