Az ESA döntött: a pénzen ne múljon! Ha bírja, az idei év vége helyett még 2016 szeptemberéig dolgozhat a 67P üstökösnél a Rosetta.
Kép: European Space Agency, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons
Az Európai Űrügynökség Rosetta üstököskutató űrszondája 2004-ben indult hosszú útjára, majd 2014 augusztusában állt pályára az üstökösmag körül. Azóta ott végzi a méréseit, tavaly novemberben pedig lebocsátotta a felszínre a Philae leszállóegységet.
A 67P jelű, a felfedezők nevét viselő üstökös most augusztus 13-án éri el pályája napközeli pontját, ahol a tevékenysége a legaktívabb. Az égitest – most már együtt az első ember alkotta űreszközzel, amely pályára állt egy üstökös körül – elnyúlt ellipszispályáján 6 és fél évente kerüli meg egyszer a Napot. A Rosetta eredeti célja a napközelséget megelőző és közvetlenül követő időszak megfigyelése volt: hogyan változik az üstökösmag és környezete, mennyi por és gáz hagyja el a kis égitestet a besugárzás hatására. A program az eredeti tervek szerint 2015. december végén fejeződött volna be.
Az ESA tudományos programbizottsága tegnap úgy döntött, hogy további 9 hónapot kap a Rosetta, illetve a vele dolgozó kutatók és mérnökök. A finanszírozás meghosszabbításában nyilván szerepet játszottak az eddigi sikerek, illetve az is, hogy a novemberben csupán 57 órán át működött leszállóegység, a Philae nemrég „feléledt” és újból bejelentkezett a földi irányítóknál.
A 2016 szeptemberét követő újabb hosszabbításnak viszont már nem lesz értelme. Egyrészt addigra nagyjából elfogy a manőverezéshez használható hajtóanyag, a Naptól távolodva pedig egyre kevesebb energiát tudnak termelni a szonda napelemei, ami már nem lesz elegendő a műszerek üzemeltetéséhez. Másrészt jövő októberben az üstökös újra a Nap irányához közel látszik majd a Földről, ami megnehezíti vele a kommunikációt.
A kutatók egyedülálló lehetőséget kapnak, hogy végigkövessék az üstökösaktivitás hanyatló szakaszát is, ugyancsak nagyjából egy éven át. Ennyi ideje vizsgálja a Rosetta a napközelség felé vezető, a feléledő aktivitással jellemezhető szakaszt is. Emellett alkalom nyílik arra, hogy a szonda egyre közelebbről és közelebbről vizsgálja célpontját. Könnyen előfordulhat, hogy az üstökösmaghoz közelebb repülve a nagyobb felbontású felvételeken sikerül majd egyértelműen azonosítani a Philae tényleges leszállóhelyét, amiről ezidáig nem lehet egészen biztosat tudni, legfeljebb ígéretes „jelöltet” sikerült találni a 20 km távolságból készült képeken.
A meghosszabbított programba beleférhetnek olyan eddig kockázatosabbnak ítélt manőverek, amik nyomán új típusú mérési adatokat is gyűjthetnek. Ilyen például az üstökösmag éjszakai oldala feletti repülés, ahol a plazma-, gáz- és porkörnyezetet vizsgálhatják.