Az új űrtávcsövet teljes mértékben az űrbéli viszonyokhoz tervezték, így merőben újszerű technikai megoldásokat tartalmaz.
Kép: Űrvilág
Nemzetközi összefogással épül a JWST, amelynek indítását 2018 végére tervezik. Bár a HST utódának tekintik, az összehasonlító ábráról látszik, hogy alig van hasonlóság a két műszer között. A HST alakja még emlékeztet a földi távcsövekére, annyiban mindenképp, hogy a fő- és a segédtükör a hengeres tubusban helyezkednek el. A JWST viszont az űrbeli használat sajátosságaihoz alkalmazkodik, első ránézésre aligha mondanánk távcsőnek. Főtükre jóval nagyobb, de 1,3 méter átmérőjű, hatszög alakú szegmensekből áll.
Lényeges különbség van a két műszerrel megfigyelhető hullámhossztartomány között. Míg a HST alapvetően optikai, és csak kisebb részben infravörös észleléseket végzett, ezzel szemben a JWST csak infravörösben fog dolgozni, ott viszont a HST-nél jóval szélesebb tartományban. Végül, lényeges különbség a két műszer között, hogy a HST a Föld körül kering, a JWST a Földtől 1,5 millió km-re lévő L2 Lagrange-pontba kerül.
A JWST elkészítésében és üzemeltetésében a NASA-n kívül az Európai Űrügynökség és a Kanadai Űrügynökség is részt vesz. Az adatok vételét a NASA mélyűri követőhálózata végzi, feldolgozása pedig az Űrtávcső Tudományos Intézet feladata lesz, ahová azonban az ESA 15 munkatársat helyez ki.