A Szojuzok külső megjelenése alapjaiban nem változott 1966 novembere óta. A belső illetve a kívülre szerelt egyes alrendszerek viszont folyamatos fejlesztések történtek.
Kép: NASA
A Szojuzok legutolsó generációját már a negyedik generációnak tekintik az oroszok. A TMA leginkább a belső teret növelte, annak érdekében, hogy magasabb űrhajósok is utazhassanak rajta. A jelenleg használatban lévő változata a Szojuz TMA-M, viszont egy nagyon fontos fejlesztés volt, mely a digitális komputert és a telemetriai rendszert érintette.
Az új Szojuz TMS-MSZ elsősorban az új, és a réginél jóval könnyebb telemetriai rendszernek és fedélzeti számítógépnek köszönhetően elődjénél kisebb tömegű lesz. Az új űrhajó új napelemeket is kap. Átalakították a dokkoláshoz és a helyzetbeállításhoz szükséges hajtóműveket és kisrakétákat is. Ennek köszönhetően az új űrhajó majd akkor is dokkolhat a Nemzetközi Űrállomáshoz, ha egy hajtómű, és biztonságosan visszatérhet a Földre, ha két hajtómű kiesik! Az új űrhajón egy kombinált GPS/GLONASSZ helyzetmeghatározó rendszert is elhelyeztek és kialakítottak új kommunikációs csatornát.
Megújult az automatikus dokkolórendszer is. Az új Kursz NA kétszer könnyebb és háromszor kevesebbet fogyaszt, mint elődje. A régi rádiórendszer is megújul, és immár egy kombinált beszéd/adat-rádió rendszert használnak, mely akár a Lucs műholdakon keresztül is kommunikálhat a Földdel, ha az űrhajó nincs valamelyik földi állomás látóterében. A leszállás – és így a személyzet – biztonságát fokozza, hogy az ejtőernyő nyitását követően a GPS/GLONASSZ rendszer pozícióadatait folyamatosan elküldik az irányítóknak.
Amennyiben az októberi Progressz tesztrepülés megfelelő eredménnyel zárul, akkor az első új típusú Szojuz 2016 márciusában indulhat az ISS-hez. A 47. számú állandó személyzet tagjai Alekszej Ovcsinyin és Oleg Szkripocska orosz, valamint Jeffrey Williams amerikai űrhajósok lesznek.