Összeállították a március 14-én induló ExoMars szonda keringő- és leszállóegységét. A Mars körüli pályára szánt ExoMars Trace Gas Orbiter űrszonda és a bolygó felszínére leszálló Schiaparelli nevű egység decemberben érkezett meg a kazahsztáni Bajkonurba, ahonnan egy Proton hordozórakétával fogják indítani.
Kép: ESA
Ha valamilyen okból késne az indítás, azt legfeljebb 12 napig tudnák halogatni. Utána bezárul a két bolygó kölcsönös kedvező helyzetéből adódó „ablak”, amely a 2016-os ExoMars szondának a Földről a vörös bolygóig való eljuttatásához most rendelkezésre áll. A tervek szerint a Marshoz érés után a két űreszköz október 16-án válik el egymástól. A leszállóegység október 19-én ereszkedik le a bolygó felszínére.
Az ExoMars 2016 az Európai Űrügynökség első küldetése a Marsra 2003 óta. Akkor a jelenleg is működő Mars Express szonda indult a Mars körüli pályára. A vele együtt utazó brit Beagle-2 leszállóegység viszont elveszett, nem tudott bejelentkezni. Egészen egy évvel ezelőttig teljes rejtély volt, mi történhetett vele, amíg az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter nagyfelbontású felvételein meg nem találták a nyomát.
A most indítás előtt álló, 600 kg-os Schiaparelli egység nem lesz képes helyváltoztatásra a leszállása után. Fő feladata a szuperszonikus ejtőernyős, majd rakétás fékezés és a sima leszállás technológiai megoldásainak kipróbálása. Mindenesetre ez lehet az első európai űreszköz, amely nem csak leér a felszínre, de működik is a Marson. Akkumulátorai várhatóan legfeljebb nyolc napig bírják, addig környezeti információt sugároz majd.
A Mars körül 400 km magas körpályán dolgozó TGO küldetését legalább öt évre tervezik. Azokat a nyomokban előforduló légköri gázokat, például a metánt fogja vizsgálni, amelyek jelenléte az esetleg jelenleg is előforduló biológiai vagy geológiai aktivitásra utal a bolygón. Ugyancsak alkalmas lesz a Marson dolgozó űreszközök – beleértve az amerikaiakat is – és a földi irányítók közötti adattovábbításra.