2022 az az év, amikor a 2021-ben kötött nettó zéró ígéreteink szerint cselekszünk, és nincs olyan lépés, amely fontosabb az energetikai átállás befejezésénél. Nyolc évünk van arra, hogy felére csökkentsük a globális kibocsátást. Az idő kedvéért tehát azonnal térjünk a lényegre: intelligens hálózatok nélkül nem lesz energiaátállás.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) a hálózatintegrációt a megújulóenergia-kapacitás növelésének négy legnagyobb kihívásának egyikeként említi, a nem műszaki kihívások (finanszírozás, engedélyek és társadalmi elfogadottság) mellett.
Mostantól 2026-ig a megújuló energiaforrások 60%-kal gyorsabban növekedhetnek, mint az elmúlt öt évben, köszönhetően a szél- és napenergia-termelés érettségének, valamint 137 ország nettó zéró kötelezettségvállalásának. De ahhoz, hogy a kötelezettségvállalásoktól a valóság felé haladjunk, intelligens hálózatokra van szükségünk, hogy ez az energia működjön. Az intelligens hálózatok négy fontos feladatot látnak el az energiaátállás szempontjából: növelik a hálózat ellenálló képességét, növelik a megújuló energiaforrások integrációját, csökkentik a költségeket, és egyetemes hozzáférést tesznek lehetővé a tiszta villamos energiához.
A hálózat ellenálló képessége a legkritikusabb – a tiszta áram kárba vész, ha nem tudjuk felhasználni –, tehát kezdjük itt. Sokan nem tudják, hogy az elmúlt évtizedben az intelligens hálózatok segítettek megmenteni Európát az áramkimaradásoktól, ugyanakkor támogatták a tiszta energiára való átállást.
Jóval az energiaátállás előtt a villamosenergia-kereslet megugrásai komoly aggodalmakat szültek az elöregedő hálózati infrastruktúra és a dominóeffektus kiesés miatt Európa-szerte. Így amikor Németországban elkezdett erősödni az energiaátállás, a szakértők arra figyelmeztettek, hogy a 4%-os megújuló termelés túllépése nemcsak a német hálózatot teheti tönkre, hanem a szomszédokat is érintheti.
Gyors ugrás 2020-ig. Németország minden előrejelzést felülmúlt, és elérte a megújuló energiahasználat 45%-át. Ennek 33%-a nap- és szélenergia volt. Globálisan elértük a megújuló villamos energia arányának 30%-át, és a hálózatok ma már nemcsak tisztábbak, hanem megbízhatóbbak és ellenállóbbak is, köszönhetően a robusztus infrastruktúra és az intelligens hálózati technológia kombinációjának.
A digitalizálás lehetővé teszi számunkra, hogy a modern hálózat (grid) összetettségét gyengeségből erősséggé alakítsuk.
Mindannyian tudjuk, hogy a hálózatot az égésalapú energia folyamatos ellátására építették, de a nap- és szélenergia változó. Amikor nem termelnek, a hálózat tartalékként fosszilis tüzelőanyagokat használ.
De a modern hálózat decentralizált; már nem csak néhány hatalmas erőműre támaszkodunk. Az elosztott energiaforrások (DER-ek) az egekbe szöknek – a kis nap- és szélerőművektől az elektromos járművekig (EV), a napelemes otthonokig és a kereskedelmi mikrohálózatokig. Minden eltelt év szó szerint több száz millió új keresleti és kínálati ponttal bővíti a hálózatot. Az elektromos járművek száma exponenciálisan növekszik, az előrejelzések szerint csak az Egyesült Államokban 2030-ra elérik a 26 milliót, szemben az idei 5,6 millióval.
A digitalizáció – szenzorok, mesterséges intelligencia és automatizálás – az összes DER együttes erejét használja fel, és az épületek és elektromos járművek villamosenergia-igényét olyan időkre tolja át, amikor rendelkezésre áll a nap- és szélenergia. Így a városok több megújuló energiát és kevesebb fosszilis tüzelőanyagból származó tartalék energiát használhatnak. Ez a keresleti rugalmasság segít a keresletcsúcsok simításában is. Csak az EU-ban mától 2030-ig az intelligens hálózatok rugalmassága évente milliárdokat takaríthat meg azáltal, hogy megakadályozza a szükségtelen infrastruktúra-bővítést. Ezzel a csökkenő erőforrásokat is megtakarítjuk.
A költségmegtakarítás pedig ennél is nagyobb, a mindennapi áramfogyasztókra is kiterjed. Az intelligens hálózatok és a DER-k segítségével az áramfelhasználók a tiszta fogyasztásról áttérhetnek a „prosumerizmusra” – villamos energiát termelnek és fogyasztanak, sőt vissza is táplálják a hálózatba.
Képzeljen el 26 millió elektromos járműtulajdonost jármű-hálózati töltéssel. Járművenként 40 kWh elektromos árammal számolva elegendő tiszta villamos energiát tudnának visszatáplálni a hálózatba ahhoz, hogy 100.000 amerikai otthont egy teljes éven keresztül üzemben tartsanak. A prosumerizmus sokkal több ember számára teheti megfizethetővé a tiszta villamos energiát.
Valójában a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség az intelligens hálózatokat is javasolja a fejlődő országoknak, hogy segítsenek nekik megújuló energiával támogatni a növekvő villamosenergia-igényt, ugyanakkor új utakat teremtenek a gazdasági növekedésben.
A tiszta villamos energia egyetemes hozzáférhetősége központi szerepet játszik a sikeres energetikai átállásban. A károsanyag-kibocsátás határmentes, és gondoskodnunk kell arról, hogy az emberek bárhol, ahol főznek, fűtenek, hűtenek, vezetnek stb., biztonságos, intelligens, fenntartható villamos energiát használhassanak.
Lehet, hogy még nincs meg minden válaszunk arra, hogy 2050-re globálisan elérjük a nettó zérót. Még mindig kutatjuk a zöld hidrogénben és más innovációkban rejlő lehetőségeket a légi és tengeri utazás, valamint a nehézipar kibocsátásának utolsó szakaszának leküzdésére.
De már rendelkezünk azzal a technológiával, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy teljesítsük az ENSZ Környezetvédelmi Programjának azon célját, hogy 2030-ra felére csökkentsük a globális kibocsátást. Valójában az épületek, az ipar és a közlekedés tiszta villamosítása felszámolhatja a globális kibocsátás háromnegyedét.
Ennek eléréséhez tiszta energiára és intelligens hálózatokra van szükségünk, és mindkettőnek készen kell állnia a használatra. Az elsővel kapcsolatos nemzeti kötelezettségvállalások egyértelműek. Legyen 2022 az az év, amikor az intelligens hálózatokat az energetikai átállás napirendjének élére helyezzük, egyenrangúvá a megújuló energiával, és ezt az energiát a nettó zéróra fordítjuk.