Az indiai rakéta a talán egyszer megvalósuló indiai emberes űrhajó kapszulájának makettjét vitte megával. December 18-án, magyar idő szerint pontosan 5 órakor startolt, 125,5 km magasságig jutott. Alig fél órával később a starthelytől, Sriharikota szigetétől mintegy 1600 km-re a Bengál-öböl vizébe ereszkedett vissza ejtőernyőjével a CARE (Crew Module Atmospheric Re-entry Experiment) nevű tesztkapszula. Ezzel a GSLV Mk.3 bemutatkozó repülését sikeresnek nyilvánították.
A mostani tesztrepülés célja egyrészt a hordozórakéta működésének kipróbálása, adatok gyűjtése volt. Másrészt a CARE kapszula légkörbe lépésekor annak aerodinamikai viselkedését, hővédő burkolatát és ejtőernyőrendszerét vizsgálták.
Az űrhajómakett egyelőre nem tartalmazott semmiféle műszaki egységet. Az egyszerűsítést a névválasztás is jelzi, a Crew Module Atmospheric Re-entry Experiment (CARE) jelentése személy(szállító) modul légköri visszatérési kísérlet. Semmi más cél nincs tehát, mint a kabin aerodinamikai viselkedésének vizsgálata a légkörbe lépéskor, valamint a hővédő burkolat és az ejtőernyőrendszer tesztelése. A CARE tömege így is eléri a 3,6 tonnát.
Az önálló indiai űrhajó- és űrhajósprogramot az indiai kormány egyébként a mai napig nem hagyta jóvá, annak minimálisan becsült 2 milliárd dolláros költségvetési igénye miatt. Az Indiai Űrügynökségnek (ISRO) egyelőre csak 22 millió dollárt biztosítottak „alapvető visszatérési technológiák” fejlesztésére – ez tulajdonképpen a CARE. Annak, hogy az indiai döntéshozók hezitálnak, persze nem az irdatlan magas becsült költség és az első űrhajós indításáig becsült legalább 7 éves fejlesztési idő hossza az oka. A legnagyobb probléma maga a hordozórakéta! A GSLV család ugyanis az asztronautika történetének egyik legrosszabb statisztikájával rendelkező rakétája. Ennyi kudarc nem jó ajánlólevél egy személyszállításra is tervezett rakéta esetében.