Az űrközlekedés alapos megreformálására létrejött, kaliforniai székhelyű amerikai űrhajózási magánvállalat majdnem történelmet írt a tegnapi napon. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy csak egy hajszál választotta el Elon Musk csapatát a teljes sikertől.
Miközben az Orbital Sciences Corporation tulajdonképpen belebukott az Antares rakéta koncepciójába, szinte már alig van hírértéke annak, hogy a SpaceX ötödik menetrend szerinti Dragon teherűrhajója probléma nélkül úton van a Nemzetközi Űrállomásra. Ugyanis az indítás során végrehajtott, az első rakétalépcső teljes és gyors újrafelhasználhatóságát megvalósítani szándékozó elképzelés majdnem teljes sikerrel járt a tegnapi napon. A közelmúlt Falcon-9 indításai során már sikerült eljutni odáig, hogy a magaslégkörből visszatérő rakétafokozat sérülésmentesen érte el az Atlanti-óceán vizét, a legutóbbi indítás során viszont egy előre kijelölt, szilárd felszínt jelentő úszó platformra kívánták visszahozni az „éles” repülést végrehajtó eszközt – korábban senki még csak meg sem próbálkozott hasonlóval. A SpaceX saját becslése szerint nagyjából 50% esélye volt annak, hogy a legelső, teljes értékű kísérlet minden szempontból sikerrel járjon.
Nem kevés irónia a történetben, hogy a két kulcsfontosságú művelet közül pont azt nem sikerült végrehajtani, aminek az eddigi eredmények alapján minden valószínűség szerint sikerülnie kellett volna. Ugyanis az igazi kihívást, az óceánon lebegő platform „eltalálását” sikeresen végrehajtotta a visszatérő első fokozat. Hiába az automata hajó leszállófedélzetének futballpályányi mérete, a több tíz kilométer magasságból, rendkívül nagy sebességgel visszatérő rakétalépcső számára alig volt nagyobb, mint annak a bizonyos tűnek a feje a szénakazalban. A fokozat leválasztása után két további hajtóműindításra volt szükség ennek a manővernek a megvalósításához. Ezek sikeresen el is végeztettek, a fokozat pontosan célra tartva ereszkedett lefelé…
Az eddigi jelentős sikerek ellenére, a Falcon-9 első lépcsője túlságosan nagy sebességgel, a kelleténél jóval több mozgási energiával telítve érte el a Marmac 300 hivatalos nevet viselő platform felszínét, és a fizika törvényeinek engedelmeskedve sajnálatos módon összetört. Az ereszkedő rakétafokozat négy aerodinamikai kormányfelületének mozgatásáért felelős rendszer idő előtt kifogyott az üzemeléséhez szükséges hidraulikus folyadékból, ez okozta a rakétatest túl nagy sebességgel bekövetkezett leérkezését a Marmac 300 elnevezésű úszó platform fedélzetére. A SpaceX szakemberei a következő kísérlet idejére megduplázzák a rendelkezésre álló hidraulikus folyadék mennyiségét, ezáltal kívánva kiküszöbölni a most rendkívül kellemetlennek bizonyult üzemzavar. További kellemetlen adalék a történethez, hogy mivel az indításra napkelte előtt került sor, és meglehetősen ködös idő uralkodott az óceánon, nem sikerült jó minőségű felvételekkel dokumentálni a rakétafokozat leérkezését a platformra. Ennek „köszönhetően” csak a telemetriai adatok és a konkrét roncsok állnak a részleges kudarc okait vizsgáló mérnökök rendelkezésére.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy csak egy hajszálon múlt a teljes siker, és hogy a célterület pontos megtalálása is nagyon komoly eredmény. Tekintetbe véve azt, hogy a SpaceX nagyjából havi egy indításra készül az elkövetkező időszakban, Elon Musk, a SpaceX alapítója és vezérigazgatója mintegy 80-90% esélyt lát arra, hogy még 2015-ben megvalósul egy „éles” küldetést teljesítő Falcon-9 első fokozat teljesen sikeres sérülésmentes leszállítása, valamint az ezt követő gyors újrafelhasználása.