A MESSENGER szonda mérései alapján a Merkúrt ért meteorraj nyomait fedezték fel. Az erre utaló jeleket a Merkúr körül keringő MESSENGER amerikai űrszonda mérési eredményeiben találták.
A kutatók az űrszonda légköri és felszíni kémiai összetételt elemző spektrométerével (Mercury Atmospheric and Surface Composition Spectrometer) a bolygó exoszféráját alkotó, rendkívül ritka gázhalo összetételét vizsgálták. A MESSENGER 2011 márciusában kezdett keringeni a Merkúr körül, az azóta eltelt kilenc merkúri év mindegyikében, az év ugyanazon szakában a kalcium mennyiségének rövid ideig tartó, hirtelen növekedését figyelték meg a bolygó exoszférájában.
A kutatók tanulmánya az Icarus folyóiratban jelenik meg. Feltételezésük szerint folyamatosan apró porszemcsék zápora éri a Merkúr felszínét. A becsapódások hatására a felszíni kőzetekből kalciumtartalmú molekulák párolognak ki. A por eloszlása a Naprendszer belső térségében azonban önmagában nem ad magyarázatot az ugrásszerű, és évszakos szabályszerűséggel jelentkező változásokra. Utóbbi magyarázatához periodikusan előforduló, további porforrásra van szükség – nevezetesen az üstökös eredetű porra. A szóba jövő üstökösök pályájának részletes elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az extra porszemcsék valószínű forrása az Encke-üstökös lehet. A számítógépes szimulációk eredménye viszonylag jó, de egyáltalán nem tökéletes egyezést mutatott a mérési eredményekkel, amit a kutatók azzal magyaráznak, hogy az üstökös pályája az idők során a Jupiter és más bolygók hatására változott. A Merkúr exoszférájában jelentkező kalciumcsúcsokat már évek óta ismerik a kutatók, azonban most első ízben sikerült ezeket egy üstökös maradványaival kapcsolatba hozni.