A Hubble-űrtávcső minden korábbinál alaposabban vette szemügyre galaxisszomszédunkat, nemcsak a látható fényben, hanem az ibolyántúli és az infravörös tartományban is.
Kép: Nasa
A University of Washington kutatói 2011 decemberétől két éven keresztül rendszeresen észlelték az Androméda-ködöt. Négyszáz pontra irányozva a távcsövet összesen 12 834 felvételt készítettek a különböző színképtartományokban. Az egy évig tartó feldolgozás után megszületett eredményt egy 3 méter magas, 7,5 méter széles poszter formájában január 5-én az Amerikai Csillagászati Társaság éves gyűlésén mutatták be. A felvételeket 0,1 ívmásodperc pontossággal illesztették össze. A kép eredetijén mintegy 117 millió csillag egyenként azonosítható, de látható néhány ezer csillaghalmaz és számos, a porfelhők által kirajzolt csillagkeletkezési hely. A cikkünk végén megadott linken elérhető a kép – döbbenetes látványt nyújtó – eredetije.
A kutatók a képet elsősorban éppen a por feltérképezésére használták. A csillagok fényének az intersztelláris por okozta vörösödését részletesen figyelembe véve a korábbiaknál négyszer jobb felbontással állították elő az Androméda-köd 3D portérképét. Legfontosabb megállapításuk szerint a korábbi hasonló térképek kétszer annyi por jelenlétét jelezték, mint amennyi az ő eredményeik szerint ténylegesen jelen van. Gyanítják, hogy más, közeli galaxisok esetében is hasonló torzulás léphetett fel, így vélhetően azok is a korábban feltételezettnél jóval kevesebb port tartalmaznak. A por eloszlásának vizsgálata főként a csillagok keletkezésének pontos modellezéséhez szükséges.
Meglepő felfedezést tettek a 2,5 millió fényévre lévő galaxis szerkezetét illetően is. A galaxis spirálkarjait jól láthatóan kirajzolják a fényes, fiatal, nagy tömegű csillagokat bőven tartalmazó csillagkeletkezési helyek. Az Androméda-köd spirálkarjai olyan szorosan vannak feltekeredve, hogy a „jelenlegi” (azaz 2,5 millió évvel ezelőtti) csillagkeletkezési helyek egy gyűrűt látszanak kirajzolni. Az egyes csillagok színét és luminozitását meghatározva következtetni tudtak arra, hogy helyezkedett el a múltban ez a csillagkeletkezési „gyűrű”. Megállapították, hogy a gyűrű a korábban véltnél stabilabb képződmény, mert már 500, illetve 630 millió évvel ezelőtt is ott keletkeztek a csillagok, ahol most, vagyis a szerkezet meglepően hosszú ideig fennmarad. A gyűrűben a csillagsűrűség 40%-kal nagyobb, mint az Androméda-köd más részein, de a gyűrűben fiatal és idősebb csillagok egyaránt előfordulnak. A gyűrű tehát tartósan létező dinamikai képződmény, létrejöttének és fennmaradásának mechanizmusát eddig nem sikerült megfejteni.