Oroszország megkezdte a GLONASSZ-K1 navigációs holdak sorozatgyártását.
Kép: Jürgen Treutler, CC BY-SA 2.0, Wikimedia Commons
A fenti bejelentést a Roszkoszmosz tette a múlt héten. A lépés biztosítja az orosz műholdas helymeghatározó és navigációs rendszer működését és korszerűsítését 2017–2019 között.
A harmadik generációs GLONASSZ-K holdak élettartama az eddigieknél hosszabb, 10-12 év lesz, tömegüket pedig sikerült 935 kg-ra csökkenteni. Egyelőre a K1 altípus gyártásába kezdenek, utána a még fejlettebb K2-t tervezik. A műholdak javított zavarvédelemmel vannak ellátva és a meglévő frekvenciák egy továbbival egészülnek ki. Ennek hasznát a felhasználók élvezik, hisz az eddigi kettő – L1-es és L2-es – helyett egy harmadik frekvencián is dolgozhatnak majd a megfelelő képességű vevőberendezések. Ez pedig lehetővé teszi, hogy bizonyos méréseket akkor is elvégezhessenek majd, ha egy GLONASSZ frekvenciasávban valamilyen természetes vagy mesterséges zavarás jelenik meg.
Ahogy az olvasóink előtt ismert, a GLONASSZ rendszert még a Szovjetunió fejlesztette ki a hidegháborúban, válaszul az amerikai GPS rendszerre. A GLONASSZ viszont egészen a közelmúltig nem nagyon tudta műszaki paramétereiben és megbízhatóságában megközelíteni az amerikai rendszert. Felhasználóinak száma pedig még ma is jelentősen elmarad az amerikai rendszert használókétól. A GLONASSZ-t az Orosz Légi és Űrvédelmi Erők üzemeltetik – hasonlóan a GPS-hez, melyet az Amerikai Légierő működtet. Jelenleg 28 GLONASSZ műhold található a Föld körül, 19 100 km magasan húzódó, 65°-os hajlásszögű körpályákon. Igaz, közülük csak 24 működik. Ez azonban megfelel a teljes kiépítésnek. Az új műholdakat kettesével, Szojuz-2.1b/Fregat-M hordozórakétákkal indítják. Újdonság, hogy ezek a holdak is hordozhatják majd a KOSZPASZ-SARSAT műholdas kutató- és mentőrendszer vészjeleit vevő és azokat a Földre továbbítani képes adó-vevő egységeit.