A talajnedvesség feltérképezésére készült amerikai műhold fő műszere mindössze két hónapnyi munka után felmondta a szolgálatot. Szerencsére a passzív sugárzásmérő továbbra is működik, így a SMAP nem marad haszontalan. Most próbálnak számára további alkalmazási területeket is keresni, mint például a tengervíz sótartalmának mérése.
Kép: NASA
A pontosabb és nagyobb felbontású mérésekre képes aktív radar azonban hiányozni fog, hiszen a két berendezés méréseinek kombinálásával szerettek volna többet megtudni a földi víz körforgásáról, a talaj felső rétegében tárolt nedvesség és a klíma változásának összefüggéséről. Az adatok alkalmazási területei között az aszályok és árvizek előrejelzése, mezőgazdasági termésbecslés is szerepelt.
A SMAP január 31-én állt alacsony Föld körüli pályára Kaliforniából. A 916 millió dolláros földmegfigyelő műhold kitűzött feladata az volt, hogy minden eddiginél pontosabban és nagyobb felbontással felmérje bolygónk szárazföldjein a talaj felső néhány centiméteres rétegének nedvességtartalmát, illetve folyamatosan figyelje annak időbeli változásait. Amint a nevében az A és P betűk is jelzik, fedélzetén kétfajta mérőberendezést helyeztek el. A P a passzív mikrohullámú sugárzásmérőre utal, amely a földfelszínről ebben a tartományban kisugárzott természetes jeleket detektálja.