Régóta folynak az arra vonatkozó mérések, van-e metán a Mars légkörében. Az eredmények és értelmezésük egymásnak ellentmondó. Azonban a Curiosity mérései még idén pontot tehetnek a vita végére.
Kép: NASA
A Curiosity immár jó három éve dolgozik a Mars felszínén. Ősi vízfolyásokra utaló nyomokat talált, mérte a sugárzás szintjét és bizonyítékot talált arra, hogy évmilliókkal ezelőtt akár az élet számára is alkalmas viszonyok uralkodhattak a bolygón. Legfontosabb felfedezése mégis az volt, amikor metán időszakos jelenlétére utaló jeleket talált a Mars légkörében. A SAM műszerrel 2013 végén és 2014 elején végzett mérések szerint ebben az időben a légköri metán mennyisége 7 ppb volt, ez az érték azt jelenti, hogy egymilliárd légköri részecske között hét metánmolekula fordult elő. Az említett időszak előtt és után végzett mérések azonban csak 0,7 ppb metánt mutattak ki.
Abból kiindulva, hogy a Föld légkörében található metán 90%-a a szerves anyagok lebomlásából, azaz biológiai forrásokból ered, egyesek rögtön arra gondoltak, hogy a marsi metán is az élet jelenlétére utalhat. Feltéve persze, ha tényleg van metán, mert ez a mérések alapján még mindig nem egyértelmű. Egyesek még abban sem biztosak, hogy a Curiosity által kimutatott metán valóban marsi eredetű. Kevin Zahnle a NASA egyik kutatója például még azt sem zárja ki, hogy a metán forrása maga a marsjáró.
A marsi metán létezése évtizedek óta vita tárgya. Először 1969-ben a Mariner–7 mérései alapján találták úgy amerikai kutatók, hogy a sarki sapkák közelében metán van jelen, egy hónappal később azonban a felfedezést visszavonták, mert kiderült, hogy a szonda műszere nem elég érzékeny a metán és a szén-dioxid megkülönböztetésére. 2003-ban földi távcsövekkel térképezték fel a metánt. Egyes helyeken a metán koncentrációja elérte a 60 ppb-t. Ez egy elhanyagolható értéknek számít hiszen a Föld légkörében közel 2000 ppb metán található. A metán nyomai azonban nem bizonyultak tartósaknak, 2006-ra teljesen eltűntek. Ez azért különös, mert a marsi körülmények közt a metánmolekulák élettartama mintegy 300 év, ennyi idő kell ahhoz, hogy a Nap ibolyántúli sugárzása hatására a molekulák szétessenek. 2004-ben a bolygó körül keringő Mars Express újra kimutatta a metánt. Azonban az előző évben tett a földi mérésektől teljesen eltérő területeken.
Kép: NASA
Elsősorban ezért a Curiosity egyik fontos feladata lett, hogy a SAM műszerrel kimutassa a metán jelenlétét. A rover 2012-es érkezése után azonban közel egy évig a SAM egyáltalán nem talált metánt a légkörben. Az első mérések során, amikor még földi levegő volt a műszerben, akkor jelentős metánkoncentrációt mértek, tehát a műszer megfelelően működött. Ezt követően a marsi mintákban folyamatosan 0,7 ppb körüli értékeket mértek, amit a kutatók úgy értelmeztek, hogy nincs metán a Marson. Ezután, 2013 végétől két hónap leforgása alatt mutattak ki a mérések négy nagy metáncsúcsot, a korábbinál tízszer nagyobb, átlagosan 7 ppb körüli értékekkel. Ebből arra következtettek, hogy a rover talán útja során elérte az egyik rejtélyes metánforrást.
Zahnle és munkatársai továbbra is kétkednek, és úgy gondolják, hogy a metán valahol a Curiosityben keletkezik. A Curiosity csapata azonban azt tételezi fel, hogy a metán megjelenése esetleg szezonális lehet, ezért abban reménykednek, hogy az mindig a marsi északi félgömb tavaszán jelentkezik, vagyis ez év végén esedékes. Abban bíznak, hogy idén ismét megjelenik a metán, ami azért lenne óriási jelentőségű felfedezés, mert nemcsak a metánt mutatnák ki, hanem egyúttal a szezonalitást is. Már magyarázatokat is kreáltak a szezonalitásra, előbb azonban talán érdemesebb lenne megvárni, valóban megjelenik-e az év vége felé a számottevő metánkoncentráció.