Sikeresen befejeződött a NASA új nagy teljesítményű hordozórakétájának tervezési fázisa. Az amerikai űrügynökség Space Launch System (SLS) nevű rakétája a mostani menetrend szerint 2018 novemberében mutatkozhat majd be. A tervezési folyamatot lezáró felülvizsgálat másnéven a CDR egy fontos állomás a nehézrakéta megvalósulása felé vezető úton.
Kép: NASA
Az SLS rakétát korábban a Saturn-5 rakéták „klasszikus” színvilágát idéző külsővel álmodták meg. Balra a 2011-es fantáziakép, jobbra pedig a most bemutatott új, színes dizájn. Az első rakétafokozat külseje narancssárga lesz majd, ami egyébként a szigetelőanyagának a színe. Az SLS két oldalsó, szilárd üzemanyagú gyorsítórakétája narancs és szürke színű sávos festést kap. Ez öt szegmensből áll majd, az űrrepülőgépeknél alkalmazott négy helyett.
A leendő rakéta hajtóműveinek tesztelése túl van az első körön, és a bemutatkozó repüléshez épülő hordozóeszköz minden nagyobb részegységének a gyártása megkezdődött már. Az SLS lesz az eddig készített legnagyobb teljesítményű amerikai hordozórakéta. Célja, hogy emberes űrrepülésekre indítsa az amerikai űrhajósokat, méghozzá az alacsony Föld körüli pályákon túlra is – fél évszázaddal azután, hogy a Saturn-5 megtette ezt az Apollo űrhajókkal, egészen a Holdig.
A mostani felülvizsgálat az SLS tervezett három konfigurációja közül az elsőt érintette. Ennek 70 tonnás kapacitása lesz (alacsony pályára juttatható hasznos teherben számolva), az első fokozatában négy, hidrogénnel üzemelő RS-25 fő hajtóművel – ezek a Space Shuttle programból maradtak örökségül –, illetve a két oldalsó, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétával. Később a továbbfejlesztett Block-1B változat már 105 tonna tömeget lesz képes pályára állítani. Végül az SLS Block-2 konfigurációjának kapacitása 130 tonna lesz.
A CDR során 13 szakértői csoport 11 héten át több mint ezerféle dokumentációt és 150 Gbyte adatot tekintett át. Ez volt a négy közül az utolsó felülvizsgálat, amely az SLS koncepcióját érintette. 2017-ben, miután a gyártás, az alkatrészek integrációja és a tesztelés elkészül, a start előtt újabb felülvizsgálatok következnek. Először összevetik a megépült SLS és a tervezés során elképzelt rakéta tulajdonságait, majd közvetlenül az indítást megelőzően megvizsgálják, hogy a hordozóeszköz működésre kész-e.
A majdani SLS „hátán” a világűrbe induló Orion űrhajó fejlesztése egy külön folyamat. Ott éppen most zajlik a CDR. A NASA szerint emberekkel először 2023-ban emelkedhet a magasba az SLS–Orion páros. Az SLS fejlesztési költségei 2014-től kezdve a 2018-as első tesztrepülésig 7 milliárd dollárt emésztenek fel.