Az új típusú műhold felé eső féltekét az északitól a déli pólusig csupán 5 perc alatt képes lesz teljesen feltérképezni, a jelenlegi 27 perc helyett, továbbá a fedélzeten helyet kapott még az első geostacionárius villámtérképező berendezés is.
A GOES (Geostationary Operational Environmental Satellite) sorozat R jelzésű tagja közel 36 ezer km magasan húzódó körpályára fog állni az egyenlítői sík közelében. A műhold egyelőre elnyúlt átmeneti pályára került, miután egy Atlas-5 rakétával magyar idő szerint november 20-án 0:42-kor – a helyszínen november 19-én este 6:42 – elindult a floridai Cape Canaveral 41-es startállásából.
Az Atlas-5 rakéta, rajta a GOES-R műholddal – fotó: ULA
A GOES-R a NASA és a NOAA – vagyis az űrkutatásért, valamint az időjárás-előrejelzésekért felelős amerikai kormányzati ügynökségek – együttműködésében állt pályára. Remélt működési élettartama 20 év. A GOES sorozatban a betűjelek a megépített (vagy például a GOES-Q esetén a meg sem épített, csak tervezett) műholdak sorrendjét jelölik. Ha sikeresen pályára áll és működésbe lép a műhold, megkapja a sorszámát is. A GOES-R esetében, ha minden jól megy, ez a 16-os lesz.
A GOES-R-től az eddiginél is pontosabb időjárási előrejelzéseket, az extrém időjárási események – például hurrikánok – jobb nyomon követését várják a szakemberek. Az adatokat a klímakutatáshoz és az űridőjárás megfigyelésére is alkalmazzák. A most felbocsátott űreszköz csak a kezdet, a jelenleg a Föld körül működő amerikai geostacionárius meteorológiai műholdak rendszerének frissítését, a régebbi holdak kiváltását is ilyen modern eszközökkel fogják végrehajtani a jövőben.
Az elkövetkező 8 évben még három hasonló startra fog sor kerülni. A NOAA ( National Oceanic and Atmospheric Administration) bő négy évtizede alkalmaz geostacionárius pályán működő időjárási műholdakat: a GOES-A (GOES-1) 1975-ben indult. Az új generációs GOES-R, -S, -T és -U műholdak a 2030-as évekig biztosíthatják az igényeket, a program 11 milliárd dollárba kerül.
A GOES-R fedélzetén hat műszer végez majd méréseket, a Földet és a Napot figyelve. A legfontosabb ezek közül az ABI (Advanced Baseline Imager). Ez nem kevesebb mint 16 különböző színben érzékeny (a jelenleg szolgálatban levő műholdakon ez a szám még csak 5), ami megkönnyíti az időjárási jelenségek elkülönítését. A műszer felbontásában négyszeres a javulás, vagyis a felhőmintázatokat ennyivel élesebben tudja felmérni.
Az eddigi legfejlettebb amerikai műhold – fotó: Lockheed Martin
A legjelentősebb javulás mégis a működésének sebességében lesz: a felé eső féltekét az északitól a déli pólusig csupán 5 perc alatt képes teljesen feltérképezni, a jelenlegi 27 perc helyett. Így az ABI a felhőzet mozgását számos látható és infravörös hullámsávban rendkívül jó időfelbontással tudja követni.
A GOES-R adataiból a levegő páratartalmára, a szárazföld és a tengerfelszín hőmérsékletére, a csapadék mennyiségére következtethetnek. Lehetőség lesz „ráközelíteni” egyes fontos zónákra, ahonnan akár fél perces időközönként jöhetnek az adatok (a javulás érzékeltetésére: a jelenlegi műholdaknál ez a legjobb időbeli felbontás 5 perces).
A műholdon repül az első geostacionárius villámtérképező berendezés is (Geostationary Lightning Mapper, GLM). A zivataros területek azonosítása céljából a felhők közötti, valamint a felhők és a felszín közötti villámtevékenységet detektálja nagysebességű kamerájával, Amerika szárazföldjei és a környező óceáni területek felett. Ez utóbbi szolgáltatás igen hasznos lesz a hajózás és a légi közlekedés számára.
A GOES-R több, mint egy földmegfigyelő műhold. A naptevékenységet és a Föld környezetében található nagyenergiájú töltött részecskéket, az űridőjárást is kutatja. Ennek egyre nagyobb a jelentősége, ahogy a társadalom és a gazdaság működése, a navigáció és a távközlés egyre inkább függ a műholdas szolgáltatásoktól.