Kutatók az Antarktiszon vettek jégmintát, 18 méteres mélységből. A jég kiolvasztásakor 10-60 mikrométer átmérőjű részecskéket fedeztek fel. Először azt gondolták, hogy a múltban becsapódott meteoritokból származhatnak.
Bizonyos részecskéket megvizsgálva azonban arra a következtetésre jutottak, hogy teljes mértékben megegyeznek Wild 2 üstökös kómájából vett mintával.
Az üstökös kómája az üstökös magja körül keletkező gázfelhő, akkor keletkezik, amikor közel kerül a naphoz. A Stardust űrszonda ebből vett mintát 2004-ben.
Eddig a tudósok úgy vélték, az űrből érkező porszemcsék nem élhetik túl azt, hogy keresztülszáguldanak a föld légkörén, ha mégis akkor a földi körülmények nem kedvezőek a fennmaradásukhoz.
Ez azért is lényeges felfedezés, mert így könnyebben juthatnak a tudósok üstökös porhoz, hiszen a korábbi módszerek igen költségesek. A por begyűjtése a legjobb módja annak, hogy adatokat gyűjthessünk a Naprendszerünk kialakulásáról, továbbá azt is kutatják hogy üstökösöknek milyen szerepe volt a földi élet kialakulásában.