Prezentáció alapfokon

Előszó

Mérnökök is gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy valamilyen témában előadást kell tartaniuk. Ettől sokan tartózkodnak, mondván: "Nem műszaki feladat, nem értek hozzá!" Jómagam is rengeteg olyan műszaki előadást (prezentációt) láttam, ahol az előadó szakmailag nagyon felkészült volt, előadása mégsem sikeredett HATÉKONYRA. Itt szándékosan használtam a HATÉKONY jelzőt. Az előadást ugyanis nem szépségre vagy az időegység alatt bemutatott slide-ok számára mérik. Ez is munka, csinálhatjuk jól és rosszul.

Hogy csinálják a nagyok?

Azon cégek amelyek megengedhetik maguknak, bizonyos kollégáikat rendszeresen képzik előadástechnikából (is). Erre számos vállalkozó van, akár multicégeket is megbízhatunk - horribilis díjakért. A tanfolyamok ára és minősége szélesebb skálán mozog mint a nyomástávadók palettája. (Pedig az se semmi.) Én is több ilyen tanfolyamon vettem részt, sok jót és rosszat tanulva. 

Ezzel szemben...

Ez a cikksorozat nem lesz tudományosan megalapozott. Nem vagyok sem előadóművész, sem pszichológus. Botcsinálta előadóként saját tapasztalataimat szedem laza csokorba, az olvasó pedig böngésszen belőle. Egy dologtól tessék tartózkodni: Bármilyen állításom kritika nélküli elfogadásától. (Én üzletkötő koromban egy több tízmilliós üzletet pl. azért veszítettem el, mert az aktuális tanfolyamon tanultakat görcsösen betartva próbáltam lefolytatni egy előadást és tárgyalást. Inkognitóban végig mellettem ült ugyanis a tréner, aki szigorúan jegyezte, mit nem csinálok szabályosan...)

Az előadás technika szentháromsága:

Mielőtt belevágnánk annak megtárgyalásába, HOGYAN kell egy előadást megtartani, menjünk vissza az alapokhoz! Tisztázzuk először MIÉRT akarunk előadni, KINEK érdemes előadni, MIT kell előadni.
Ezt a három kérdést (Miért? Kinek? Mit?) javaslom ebben a sorrendben,írásban tisztázni önmagunkkal. 

Miért?

Az előadásnak lehet egy vagy több célja. (Ismeretterjesztés, vásárlásra buzdítás, szórakoztatás, stb.) Nagyon fontos ezt előre elhatározni. Írjuk csak le: "Célom, hogy cégünk logóját mélyen bevéssem a hallgatóság tudatába, párosítva azzal hogy a legkiválóbb és versenyképesebb csőkötőket tőlünk vásárolhatják." avagy: "Célom, hogy a hallgatóság szívébe lopjam magam azáltal, hogy egy komoly szakmai témát humorosan adok elő." Fontos leírni !
(Ostobaság? Ha ezt a pontot feleslegesnek tartja, a többit se lesz érdemes elolvasnia!)

Kinek?

Ha megvan a "miért", ehhez kell igazítani a hallgatóság összetételét. Hiába próbálunk ugyanis ejtőernyőt eladni egy szociális otthonban. Ha kis hallgatóságnak adunk elő, soroljuk fel a meghívandó személyeket név szerint, feltüntetve beosztásukat, végzettségüket, és indokoljuk hogy miért kell meghívni. Ezután a hallgatókat állítsuk fontossági sorrendbe. Ezekhez ugyebár ismerni kell a lehetséges meghívandókat. Hát igen, itt kezdődik a dolog...
Ha a hallgatóság adott, nem módosítható, akkor vissza kell lépnünk a "Miért?" ponthoz. Összhangban van-e a "Miért?" és a "Kinek?" ? Ha nem, módosítsuk a "miért"-et, vagy ne adjunk elő, csak az időnket vesztegetjük.

Mit?

Erre csakis az előző két pont kivesézése után adhatunk választ. Felejtsük el azt a - gyakran alkalmazott - módszert, hogy egy központi, előre összeállított bemutatót lefordítunk magyarra és "lenyomjuk" a hallgatóság torkán!
Jók ezek a "gyári" prezentációk, ötleteket, képeket nyerhetünk ki belőlük. Saját előadásunkat viszont minden esetben saját magunknak érdemes összeállítani. 

Tapasztalataim szerint egy általunk átgondolt és összeállított előadás akkor is HATÁSOSABB egy gyárinál, ha nem olyan szép és tartalmas... Mozi, vagy beszéd?
El kell dönteni a "műfajt" amelyben indulni akarunk: Mozivetítés, vagy illusztrált beszéd. Gyakori hiba hogy a kettőt egyszerre akarja csinálni valaki, persze nem sikerül. Nézzük, mi a kettő között a különbség!

A mozi

Itt a lényeg a bemutatott képsoron és annak hanganyagán van. Azt akarjuk, hogy a hallgatóság a képsorokra tapadjon és amit lát azt igya be. Ha nincs hanganyag, mi magunk mondjuk azt "alá". Nem mi vagyunk a főszereplők, maradjunk a háttérben.
A jó mozielőadás általános témákban nagyon hatásos (lásd TV reklámok), azonban irányítástechnikai területen nem sokan engedhetik meg maguknak hogy profikkal megcsináltassanak egy mozielőadást. Életemben talán három jó "mozit" láttam, mindegyik előállítása jóval meghaladta az 5 millió forintot. És akkor még a szinkronizálásról nem beszéltem. Egy idegennyelvű mozi pedig sokkal kevésbé hatásos!

A beszéd

Ez az olcsóbb és gyakoribb módszer. Itt a hangsúly az előadón van, és csupán szemléltetésként használ képeket. Fontos, hogy a hallgatók ne mélázzanak el a gyönyörű, zsúfolt képeken míg mi beszélünk. Legjobb a képeket csak addig mutatni, amíg éppen szó van róluk. Mivel ez a műfaj az általános, a továbbiakban csakis ezzel foglalkozom. (Meg aztán a "mozi" csináláshoz nem is értek...)

Fontos az ütemezés!

Amikor étteremben vagyunk, természetesnek vesszük hogy a pincér nem hordja az asztalunkra folyamatosan a levest, a pörköltet és a desszertet. Normális helyen a pincér figyeli a vendégeket. Ha mindenki bekanalazta a levesét és már türelmetlenül nézeget körbe, akkor jöhet a pörkölt!
Jusson ez eszünkbe amikor előadunk! Mivel az előadás stresszel jár, sokunknál tapasztalható az a hiba, hogy kiállunk a hallgatóság elé, az agyunkra leszáll a lila köd, nem látunk, nem hallunk. Belevágunk a szövegbe, daráljuk, léptetjük a képkockákat, és amikor (Végre!) befejezzük, nagyot sóhajtunk és elmenekülünk a helyszínről. 
Egy jó előadásnál szinkronban van az előadó és a hallgatóság. Nézzük meg ezt egy idődiagramon! Az alábbi ábrán látható a jó előadás idődiagramja:

Ha ez nem jön létre, az előadás hatásfoka (cos fi) romlik. Ha akkor is közlünk információt amikor a hallgatóság nem figyel, az információ elvész. Ha pedig akkor is gondolkodunk amikor ránk figyelnek, "üresjárat" keletkezik. A hallgató unatkozni fog és elkezd valami - számunkra - haszontalan dolgot csinálni. Az ütemezés nagyon fontos! 

Startbit, stopbit

Az előadás felettébb hasonlatos egy soros vonali master-slave kommunikációhoz. (A PID.hu-n talán megengedhető egy ilyen hasonlat...) Az előadó a master, a hallgatók a slave-ek. Ebből kifolyólag a szinkron megteremtése az előadó feladata. Ehhez - csakúgy mint az RS485-ön - start- és stopbiteket kell használnunk:

Átviteli sebesség

Az információátadás sebességét is a master állítja be, mégpedig a slave-ek folyamatos figyelésével. (A hallgatóság ugyanis folyamatosan fárad, lassul az előadás alatt.) Jó slave-ek jelzéseket küldenek az előadónak hogy gyorsítson vagy lassítson:

Kis hallgatóságnál a legfontosabb személyekhez kell igazodni a sebességgel, nagy, vegyes hallgatóságnál pedig az átlaghoz. Ez gyakran azt jelenti, hogy az átviteli sebességet megfelezzük. Ennek hátránya, hogy a jóeszű hallgatók az előadást (rosszabb esetben az előadót :-) bugyutának fogják tartani, de az eredő hatásfok - szerintem - sokkal jobb lesz. Előadás(?)technika(!)
A médiaszakemberek nagy többségének az a véleménye, hogy egy előadás hatékonyságát nagyobb mértékben határozza meg az, hogyan adják elő, mint az, mit adnak elő. Megdöbbentő, ugye? Mi műszakiak azt gondolhatjuk, ez butaság, hiszen komoly, felnőtt szakemberek vagyunk. Pedig igaz, én magam is kipróbáltam, felmértem.

Többsávos átvitel

Ráadásul az előadó több - párhuzamosan üzemelő - csatornán ad át információt a hallgatóságnak: Szöveg tartalma, artikuláció (hanglejtés), mimika (arcjáték), gesztikuláció (tagleejtés). Ezeknek mind-mind szinkronban kell lenniük, mert ha ellentétes például a hanglejtés és a taglejtés - mint az interferáló hullámok - kioltják egymás hatását.
A magamfajta középszerű előadók nem képesek az összes csatornát tudatosan, tökéletesen uralni. Ha valamely csatornát megpróbálják tudatosan befolyásolni, "meghamisítani", az eredmény egy ellentmondásos, hiteltelen előadás lesz. Én két megoldást tudok:
1. Ha mondanivalónkat teljes mértékben fel merjük vállalni, nincsenek titkaink, nem kívánunk ködösíteni, akkor az összes csatornát hagyjuk ösztönösen működni. Az előadásunk ekkor mindenképpen hiteles lesz, bár nem biztos hogy ez célszerű...
2. Ha a fentiek - mert ilyen az élet - teljességgel nem mondhatóak el, akkor az "árulkodó" csatornákat fojtsuk el! A monoton hangszínen, nulla arcjátékkal, feszes vigyázzállásban megtartott előadások 99%-a ebbe a kategóriába tartozik - tudatosan, vagy tudattalanul. Ezeket az előadásokat jómagam mindig gyanakodva hallgatom, s azon gondolkodom, mit titkol el éppen az előadó.
A két szélsőség között is vannak persze előadások, itt az előadó színészi képességeitől függ az elfojtás és a tudatos manipuláció mértéke. 

Műszakiak számára ez veszélyes játék, könnyen elveszíthetjük szavahihetőségünket!

Szemléltetés

"Egy jó kép többet ér mint ezer szó!" Szerintem is igaz ez a mondás. Lényegesnek tartom kiemelni, hogy a "jó kép" nem azt jelenti: csicsás, bonyolult. Épp ellenkezőleg! A képen nem lehet semmi felesleges, csak az, ami mondanivalónkat illusztrálja. A többit le kell róla törölni. Ha ugyanarról a képről több dolgot szeretnénk elmondani, először - rövid időre - mutassuk fel a komplett képet, majd külön képeken emeljük ki a részleteket.
Egy oktatóm azt mondta - s én igazat adok neki - hogy egy szemléltető ábrán nem lehet több, mint amit egy reklámpólóra feltennénk. Ha ezt túlzásnak tartjuk, tegyünk egy próbát! Tekintsünk meg egy bonyolult képekből álló prezentációt! A középső képek egyikénél álljunk meg, és próbáljunk részletesen visszaemlékezni, mi volt a hárommal előbbi képen!
Ugyan, mi marad meg a hallgatóság fejében?
Nem mozizunk!
Ismételten emlékeztetek a már elmondott szabályra: Más műfaj a mozi, és más az előadás. Az előadásnál az előadóé a főszerep, rá kell hogy figyeljenek. Ezért ha az illusztrációra nincs már szükség, azonnal tüntessük el, hogy ne azt "bámulják" a hallgatók, miközben mi vért izzadva beszélünk... Füle Sándor