2000. tavasza óta egyre gyakrabban halljuk a thin client kifejezést említeni az irányítástechnikai szakirodalomban is. Még mielőtt ez a jobb sorsra érdemes kifejezés is besüpped a lean manufacturing, six sigma (amit némelyek "six stigma"-ként mondanak ), B2B, B2C, ERP, e-business és a többi mély értelmű amerikai kifejezés közé, érdemes ezt tüzetesebben szemrevételezni. A Microsoft Windows 2000-ben megjelent "revolutionary" Terminal Services szolgáltatásával ugyanis valóban elérhetjük hogy irányító rendszerünk olcsóbb ÉS megbízhatóbb ÉS üzemeltethetőbb legyen. A kérdés csak ez: Revolutionary?
A mainframe korszak:
A számítógépes irányító rendszerek hajnalán az egész rendszer központjában egy darab (viszonylag) nagy megbízhatóságú számítógép (mainframe) helyezkedett el, ebben volt a ki-bemeneteket a tervjelekkel összerendelő táblázat, ezen futott az összes adatgyűjtés, a vezérlő- szabályozó algoritmusok, a megjelenítés és az archiválás. Erre a mainframe-re alulról a be- kimeneti kártyák, felülről "ostoba" teminálok csatlakoztak. E struktúra nagy előnye volt, hogy a terminálokban nem volt szinte semmi szoftver. Ha szoftver frissítés kellett, a mainframe (szerver) frissítése után mindenki a friss szoftvert találta a terminálján. Ha egy terminál elromlott, kihúzták a dugóját, új terminált csatlakoztattak a helyére. A mainframe-en többnyire UNIX futott, a terminálok pedig először karakteresek, kvázigrafikusak (console) voltak, később - az Xwindow specifikáció megszületése után - egyre nagyobb teret hódítottak a grafikus terminálok. Ez a felállás azóta is tartja magát a UNIX (LINUX) világban.
A DCS korszak:
A számítógép árának csökkenése lehetővé tette, hogy egy irányító rendszert több - buszra kötött - célszámítógép hálózataként valósítsunk meg. Ezek a célszámítógépek alkották a kontrollereket és kezelői konzolokat . A célgépek szoftverei cégspecifikusak voltak, és hogy a kezelés-konfigurálás kényelme megtarthassa a mainframe-nél megszokott szintet, az egyes kontrollerekben, kezelői konzolokban megvalósított adatbázisokat op. rendszer szinten szinkronizálták, azaz látszólagminden node közös adatbázisból dolgozott. Ha valamelyik konzolról bekonfiguráltunk egy új tervjelet valamelyik kontrollerre, a többi konzolon is azonnal hivatkozni lehetett rá. (Jobb DCS-ek esetében.) Ha a konzolt és a kontrollert megvettük, velük vettük a hardver korlátok által lehetővé tett összes alkalmazás használatának jogát (licenszet) is.
A PC korszak:
A cégspecifikus konzolok magas ára, lassú fejlesztési folyamata miatt a PC-alapú megjelenítő- kezelőállomások rövid idő alatt átvették a piacot. Ma már minden rendszer kezelőállomása "egyéni munkaállomás", többnyire PC, néha más struktúrájú asztali gép. Gondot okoz, hogy ezek operációs rendszere már nem tartalmazza a DCS-eknél megszokott adatbázis szinkronizációt, úgyhogy ezt a feladatot külön alkalmazásokkal kell megoldani. Sok esetben - piacra jutási idő csökkentés, árcsökkentés miatt - ez az adatbázis szinkron elmarad, és egy PLC-DCS közötti hibrid megoldás jön létre. Közben a megjelenítő szoftvercsomagok is önálló életre keltek, és a PC-szintet szép lassan kisajátítják.
A PC világa:
E rendszerek sajátossága, hogy minden egyes kezelőállomáson saját adatbázis (tervjel tábla) és számos szoftver komponens fut: - Konfiguráló szoftverek - Adatgyűjtő modul - Sémaképek - Batch - Hozzáférési jogok kezelése - Riasztások - Eseménynapló - Archiválás - Külkapcsolatok (vállalatirányítás, web, stb.)
A szoftvereket komplikált licenszelési eljárásokkal szabhatjuk igényeinkhez, azaz nem veszünk minden konzolra konfigurálási jogot, eseménynaplót, nem nézhetünk meg minden tervjelet mindegyik PC-ről stb. Ráadásul ezen szoftver komponenseket a mai rohanó világban állandóan frissíteni is kell, hiszen egy magára valamit is adó szállító havonta ad ki új patch-eket, release-eket vagy version-öket. A frissítések is licenszelve vannak, azaz újból el kell döntenünk, mit frissítünk, mit nem. Ha nem frissítünk mindent, azt kockáztatjuk, hogy belső kompatibilitási problémák keletkeznek. Ha frissítünk, gyakran le kell állítanunk bizonyos részeket, vagy akár az egész rendszert is.
Kecske és káposzta:
"Milyen jó is lenne, ha az "ostoba" terminálok és az olcsó PC világát össze lehetne házasítani a Windows-zal is!" Gondolta Bill Gates, és a Win2000-ben már megjelent a Linux-os X-server Windows-os megfelelője, a Microsoft Terminal Services. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy egy PC-n a Win2000 egy feláras verzióját konfigurálhatjuk úgy, hogy a rajta futó alkalmazásokat másik PC-ken is meg lehessen jeleníteni, és onnan kezelni is legyen mód. A "kezelő" PC-kbe nem kell sok hardver, csak egy olcsó op. rendszer (Linux, Win CE), némi kliens kommunikációs szoftver és a szükséges megjelenítő (gyakran egyszerű web-böngésző), alap perifériák. Ezt a - szoftveresen és hardveresen lecsupaszított - PC-t nevezi az amerikai szakirodalom THIN CLIENT-nek. Ezek a terminálok sokszor még merevlemezt sem tartalmaznak, és boot-olni is csak a szerverről tudnak. A thin client előnyei:
- Csak a szervert kell (és lehet is) hibatűrővé tenni.
- Ha egy terminál PC elromlik, kicseréljük. A PC hardver ára nem tétel, a csere néhány perc alatt megvan.
- Csak a szerveren kell szoftvert frissíteni.
- Más szállítótól vehetjük a szervert és a thin client-eket. (A hardvert és a szoftvert is!)
Hatalmas megtakarítások? No ne A megjelenítő szoftverek gyártói azonnal rávetették magukat a Terminal Services lehetőségre, hiszen egyszerűbb, robosztusabb, üzemeltethetőbb alkalmazások készítését teszi lehetővé, ami piaci előnyt jelent. A vezető cégek (Intellution, Wonderware, Citect) egyaránt kínálják thin client megoldásaikat. A HMI cégek azonban nem őrültek meg, hogy ennek az új technológiának az alkalmazásával saját profitjukról lemondjanak. Szoftver licenszeiket úgy árazzák, hogy csak bizonyos méretek felett (vagy soha ne) legyenek olcsóbbak a "hagyományos" PC hálózatos megoldásoknál. A thin client-ben ugyanis akkor is érdemes gondolkodni, ha a beruházási költség azonos, vagy magasabb a normál HMI alkalmazásánál. A magyar képviseletek tájékoztatása szerint elmondható, hogy 15 kezelőállomás alatt biztosan drágább lesz egy szerver-kliens struktúra, mint a PC hálózat.
Kinek ajánljuk: Azon felhasználók, akik megengedhetik maguknak hogy a beruházási összegeknél nagyobb prioritást adjanak az élettartam költségeknek, valószínűleg már egy 4-5 kezelőállomásos rendszernél is gondolkodhatnak terminal services-ben. Szintén e megoldás felé billenti a mérleget, ha a rendszert a jövőben egyszerűen akarjuk bővíteni. Legfontosabb szempont azonban a biztonság. Ha van pénzünk egy hibatűrő szerverre (nem is olyan drága) ÉS egy thin client PC-t beteszünk a kéziraktárba, ÉS a kezelőket kioktatjuk hogyan kell a PC-t betenni bármelyik kezelőállomás helyére, nagyot léphetünk előre a biztonságos üzemvitel terén.