A most indított legújabb európai földmegfigyelő műhold 13 színben „lát”, 290 km széles felszíni sávokat képes feltérképezni poláris pályáról.
Kép: ESA
Az Európai Unió és az Európai Űrügynökség Copernicus programjának második műholdja magyar idő szerint június 23-án, 3:52-kor startolt a francia guyanai Kourou űrközpontból, egy szilárd hajtóanyagú Vega hordozórakétával. A Vega számára a mostani volt a 2012-es bemutatkozás óta az ötödik start. Az orrkúp alá szerelt, 1140 kg-os űreszközt fővállalkozóként az Airbus Defense and Space cég építette. Fontos magyar vonatkozása, hogy a miskolci székhelyű Admatis Kft. beszállítóként számos szerkezeti részegység elkészítésére kapott megrendelést. Nem csak a Sentinel-2A, de az azonos felszereltségű Sentinel-2B is magyar alkatrészekkel repül majd. Ez utóbbit a tervek szerint 2016 őszén állítják majd pályára.
Mit tudnak majd a 2-es számú Sentinelek? A tavaly óta már sikeresen működő Sentinel-1A-val ellentétben – s annak képességeit kiegészítve – nem radaros földmegfigyelést végeznek, hanem a látható fény tartományában lesznek érzékenyek. A Föld pólusai fölött húzódó, 786 km magas pályáról elsősorban a szárazföldek megfigyelése lesz a feladatuk, méghozzá 13 különböző optikai és közeli infravörös hullámhosszon. A poláris napszinkron pálya lehetővé teszi, hogy a földfelszín egy-egy területét a műhold minden visszatérése során a napnak ugyanabban az időszakában figyelje meg.
Az ESA legtöbb műholdjával ellentétben a Sentinelek nem tudományos célú űreszközök – igaz ez akkor is, ha az adataikat nyilván jelentős tudományos alkalmazásokhoz is használni fogják. A Copernicus programban épült műholdakat kifejezetten szolgálatszerű működésre szánták. A lesugárzott adataik nyilvánosan és ingyenesen hozzáférhetők. Ezzel kívánják elősegíteni a műholdas távérzékelési adatok minél szélesebb körű hasznosítását, a társadalmi hasznosságot és a gazdasági fejlődést tartva szeme előtt. A sokféle alkalmazási terület között említhető a környezetvédelem, a felszínborítás változásának követése, a mezőgazdaság, a településtervezés, a katasztrófa-elhárítás. A Sentinel-2A a szükséges beüzemelés után a tervek szerint 3-4 hónap múlva kezdi meg rendszeres adatszolgáltatását, de az első képeire remélhetőleg már egy héten belül számíthatunk.
A Sentinel-2A kamerájának felszíni felbontása 10 méteres, ami első hallásra nem tűnik finomnak, de erre az alkalmazásokhoz nincs is szükség. Tekintetbe véve a leképezett széles, 290 km-es sávot és a detektált 13 színt is, a paraméterek tekintélyt parancsolók. A Sentinel-2 sorozat bizonyos értelemben a francia Spot és az amerikai Landsat műholdak hagyományait folytatja. Vannak, akik egyenesen „európai Landsatként” említik. A Sentinel-2 holdak leképezési sávja mintegy 100 km-rel szélesebb lesz, mint a már több mint négy évtizedes múltra visszatekintő Landsat sorozat legújabb tagjáé, a Landsat-8-é, s a felszíni felbontása is finomabb. A Sentinel-2A visszatérési ideje legfeljebb 10 napos lesz, míg a Landsat-8 csak 16 naponta képes a felszín egy adott területéről megismételt felvételt készíteni. Az amerikai földmegfigyelő műholdon ugyanakkor termális (távoli) infravörös hullámhosszakon érzékeny berendezés is repül.
Ha 2016 szeptemberében elindul a Sentinel-2B is, akkor olyan pályára állítják, amelyről jól kiegészíti most indított „ikertestvére” megfigyeléseit, 5 naposra csökkentve a visszatérési időt. A Sentinel-2B egyébként egy orosz Rokot hordozórakétával jut majd Föld körüli pályára. Mindkét műhold névleges működési élettartama 7 év, bár a fedélzetükön tartalékolt hajtóanyag akár 12 évnyi működést is lehetővé tesz. A két Sentinel-2 műhold elkészítése 350 millió euróba került.
A Copernicus program lendülete tovább tart: az óceánok megfigyelésére szánt Sentinel-3A még ebben az évben elindulhat Oroszországból.