A mostanra világszinten elterjedt és különféle célra alkalmazott GPS navigációs műholdrendszernek, az idő előrehaladtával folyamatos utánpótlásra van szüksége. De vajon mi történik a meghibásodott vagy túlkoros műholdakkal?
Nemrégiben a Block 2A sorozatba tartozó két műholdat vontak ki a forgalomból. Mivel még működőképesek voltak, egészen a közelmúltig a pályájukon kikapcsolva, tartalékként működtették őket. Azonban nemrég a leváltásukra feljuttatott új GPS holdak sikeresen üzembe álltak. Mostanra olyan műszaki problémák léptek fel a régi holdak fedélzetén, hogy az irányítók jobbnak látták, ha végleg kivonják őket a tartalékok közül is. Az egyiknek egy napelemtábláját nem lehetett már mozgatni, a másikon a térbeli stabilitást biztosító lendkerekek romlottak el. Ezért most végleg eltávolították őket.
Mivel a GPS rendszer új holdjai ugyanazokat a pályákat használják, mint a régiek, fontos, hogy ott ne alakuljon ki zsúfoltság, ütközésveszély. Ez ugyanis veszélybe sodorná a frissen felbocsátott űreszközöket és így az egész navigációs rendszert. A jelentős pályamagasság miatt a fedélzeten nem lehet annyi üzemanyagot tartalékolni, amivel a műholdak visszahozhatók volnának a Föld légkörébe, ahol meg tudnának semmisülni, ezért a leselejtezett holdakat egy úgynevezett temetői pályára irányítják át.
A temetői pálya magassága mintegy 1000 km-rel haladja meg a GPS holdak megszokott pályamagasságát. Odaérve az esetleges maradék üzemanyagot kiengedik, a fedélzeti akkumulátorokat lemerítik, és a műhold testét felpörgetve stabilizálják térbeli helyzetét. Az óvintézkedések célja, hogy nehogy valamilyen robbanás miatt feldarabolódjon a szolgálatból már kivont űreszköz: egy sereg apró űrszemét helyett inkább csak egy kevésbé veszélyes nagyobb darabbot alkosson.